Az Utolsó Gyarmat

Értékelések

Kocsis Ferenc : 2013-08-09 13:48:08
Míg a sorozat két előző részében a csúcstechnológiák bemutatása volt a domináns, ezúttal a cselekmény főleg a politikai-hatalmi játszmák körül bonyolódik és nagyon ötletesen van bonyolítva a cselekmény. Néhány apróbb helyesírási hibától eltekintve remek olvasmány, meglepően sok humorral súlyosbítva. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett a sztoriban, az a gyarmatosítás folyamatának és körülményeinek leírása.
Egy ellenséges, egymással versengő civilizációktól hemzsegő galaxisban totális ostobaság szerintem megpróbálni úgy gyarmatosítani egy újonnan felfedezett, lakható bolygót, hogy odaküldünk pár ezer civil telepest, gyakorlatilag fegyvertelenül, hogy alapítsanak kolóniát és kezdjenek élelmiszert termelni maguknak. Aztán vagy életben maradnak vagy valaki kiírtja őket. Alapból a katonai védelem kiépítésével kellene kezdeni a honfoglalást.
Első lépésben nyilván egy robot kutatószonda felfedezi a lakható bolygót. Ezután odaküldenek vagy egy alapos felderítésre alkalmas szonda komplexumot, ami feltérképezi az égitestet és biológiai, kémiai vizsgálatokat végez a felszínen vagy egy emberes kutatócsapat csinálja meg ugyanezt, legalább egy évig szöszmötölve a felszínen, egy ideiglenes telepen. Aztán a vezetés eldönti, hogy érdemes-e gyarmatosítani vagy nem, van-e rá költségvetés vagy nincs, milyen legyen a betelepítési ütemterv, stb. Ezután építeni kell egy űrflottát vagy legalább egy köteléknyi hadihajót, benne anyahajóval, cirkálókkal és egy csomó harci műholddal, amiket első lépésben oda kell küldeni, hogy blokád alá vegyék a bolygót és kiépítsék az űrvédelmét. Mikor ez megvan és katonailag minden más hódító civilizációt távol tudunk tartani nyers erővel az égitesttől, azaz kizárólagos tulajdon alá vettük, csak utána lehet egy légiónyi deszantos katonát leküldeni a felszínére és ott egy nagy, jól védett katonai bázist építeni űrkikötővel és légvédelemmel, hogy a felszín is védhető legyen, ha valaki mégis áttörné az űrvédelmet. És csak ezután volna szabad civil telepeseket odaküldeni, hogy építsenek egy fogadóvárost az űrkikötő mellett, a katonai védőernyő alatt, majd kezdjenek el élelmet termelni és bányászni, építőipart, feldolgozóipart létesíteni és terjeszkedni a szárazföldön. Ha nem így teszünk, fölöslegesen kockáztatjuk a telepesek életét és a bolygót, amit az erőszakosabb fajok simán lenyúlhatnak és akkor az addigi befektetésünk kárba veszett.
Persze, ha Scalzi így gondolkodott volna, egész máshogy kellett volna alakulnia a történetnek. Reméljük, az emberiség vezetése sosem lesz olyan idióta, mint ebben a könyvben, hogy ujjat húzzon a többi fajjal a terjeszkedése során és megkockáztassa az emberiség teljes kiirtását. Ezek után kíváncsian várom a sorozat 4. és 5. részét. Aki még nem olvasta ezeket a könyveket, sürgősen lásson neki!
4699