A Bolt nyitva: Hétköznap 12 -19 -ig, Szombaton 10 -18 -ig Címe: 1067 Budapest Szondi u. 18/a.
Íme, az árva! Olyan világba született, amely nem is valódi. Digitális lény, akit elmemagból növesztettek, semleges nemű, virtuális polgár szondák, műholdak és szerverek végtelen hálózatában, mely átszövi az egész Naprendszert a külső bolygóktól a Nap háborgó felszínéig.
A XXI. századi Introdus óta az emberiség drasztikus változásokat eszközölt önmagán. A legtöbben a halhatatlanságot választották, csatlakoztak a poliszokhoz, tudatos szoftverekké váltak. Mások a gleiznerlét mellett döntöttek: eldobható, felújítható robottestekbe költözve nem vesztették el a kapcsolatot az erők és a súrlódás fizikai világával. Sokan közülük végleg elhagyták a Naprendszert fúziós meghajtású űrhajóikkal. És vannak, akik a végsőkig kitartanak. Ők a Föld sarában és dzsungeleiben hátramaradt húsvérek: egyesek álommajmokká sorvadtak, mások a tengerben lubickolnak vagy a levegőben repdesnek, a statikusok és a hídverők pedig élhető emberi sorsot próbálnak kovácsolni maguknak.
A polgárok gondtalan nyugalmának azonban egy csapásra vége szakad, amikor egy nem várt katasztrófa éri a húsvéreket, mely arra enged következtetni, hogy a poliszok jövőjét a természet törvényeinek fittyet hányó, bizarr asztrofizikai folyamatok fenyegetik. Így hát az árva polgárok és húsvér menekültek egy csoportjával karöltve nyomába ered a tudásnak, amely egyedül szavatolhatja a biztonságukat...
„Az univerzum talán különösebb, mint ahogyan képzeljük, de nehéz dolga van, ha túl akarja szárnyalni Greg Egant.” - New Scientist
Ez volt eddig a legnehezebben megérthető SF regény, amit olvastam. Olyan fajsúlyos olvasmány, hogy rajtam kívül összesen talán ha 10-20 embernek van rá esélye a Földön, hogy megértse mélységében, miről szól és mit akart vele elmondani a szerző. Greg Egan egy félbevágott elektronnyit sem törődött azzal, hogy könnyen érthető művet alkosson, inkább megszállta a tudomány képletes démona és telenyomta könyvét magasszintű fizikával, kozmológiával, matematikával és informatikával, plusz egy kis biológia és űrhajózás. Így sikerült előállítania a transzhumanizmus szent könyvét, amit csakis transzhumán személyeknek tudok ajánlani betöltésre (régi nevén: elolvasásra). Ettől függetlenül jól szórakoztam rajta, tetszettek az ötletei, bár némelyiket a valóságtól totálisan elrugaszkodottnak találom. Egyedül az nem tetszett benne, ahogy befejezte a sztorit. Ennél azért sokkal ütősebb véget kellett volna érnie a diaszpórának. Egy biztos: ha eljön az introdus ideje, én maradok inkább statikus lény. Nem kérek az efféle ördöngősségekből és a gépi létezés "örömeiből". Aki nem magas szinten képzett, zsenialitással megvert egyetemi professzor, az meg se vegye ezt a könyvet - ennyit tudok tanácsolni mindenkinek.