WWW 1 - Világtalan

Értékelések

Kocsis Ferenc : 2013-04-26 20:02:19
Eleinte kicsit érthetetlennek találtam a mű egyes részeit, bár tudtam, mire akar kilyukadni a szerző, hisz járatos vagyok a létfilozófia mélységeiben. Aztán ahogy a nettudat működése egyre jobban kibontakozott, érthetővé vált, mit akar elmesélni a történet: a tudatosság születését és fejlődését, a világ megismerésére és megértésére irányuló erőfeszítését. Összességében nagyon tetszett a könyv, pont a sok szakkifejezés és körmönfont tudományos magyarázat, meg utalás miatt, amik igazi alapművé teszik ezt a kemény létfilozófiai és informatikai sci-fit, minden a témában ügyködő értelem számára. A regény erősen emlékeztet Michael Crichton műveire és annyira különbözik a FlashForwardtól, mintha nem is ugyanaz a szerző írta volna őket. Igazi megvilágosodás élmény volt a könyv végére érni és nyugodtan mondhatom: még csak a feléig értem a sztorinak, mikor már azon gondolkodtam, mikor olvashatom majd el a folytatását. Ez egyértelműen mutatja a mű sikerét (mivel ilyen eddig nem sokszor fordult elő velem).
Néhány apró megjegyzés az olvasó szakiknak:

- 143. oldalon: Az idegsejtek tubulin dimerjeinek állapotváltozása egyértelműen arra utal az emberi agyban, hogy az információ tárolása és feldolgozása dinamikus folyamat, tehát az idegrendszer nem olyan statikus adattároló, mint egy winchester vagy CD lemez. Ez pedig maga után vonja a következtetést: a folyamatos adatbetáplálás (tapasztalás) miatt az adathalmaz állandóan bővül és módosul, átíródik, azaz perturbál. Ez ugyanaz a folyamat, mint az időfizikai világmodellben a létező információtartalmának halmazperturbációja az időhurkokban és a világéterben.

- 158. oldalon: A George Zipf törvény alkalmazása egy jelsorozaton logaritmusos beosztású grafikonon lejtő vonalat ad, ha van információ a jelsorozatban. Viszont ezt sokkal célszerűbb lenne lineáris beosztású grafikonon ábrázolni, ekkor ugyanis hiperbola görbét kapunk, ami azért fontos, mert utal a valóság érzékelésének módjára. Minden jelsorozat, amiben információ van (nem zaj), a valóság valamely (valós vagy képzetes) részét írja le, mint például egy nyelv, tehát modellezi azt. Vagyis a valóság fizikai szerkezete és tulajdonságai, működése határozzák meg a vele foglalkozó nyelveket. Mindegyiket. És mivel az értelmes lények számára ez az információ (és nincs más, hisz ami létezik, az része a valóságnak), logikus, hogy a matematikai vizsgálata ilyen eredményekre vezet, mint a Zipf-görbék.

- 187. oldalon: Claude Shannon információelméleti kutatásaihoz hozzátenném, hogy az információ komplexitása (hanyad rangú a Shannon-entrópiája) egy jelsorozatban felvet olyan kérdéseket, mint például: az intelligencia fejlettsége hogyan függ össze az általa használt kommunikációs forma (nyelv) komplexitásával? Az az életforma intelligensebb, amelyik több pontot kap a Shannon-analízisen? Két eltérő rangsorolású intelligens lény (vagy civilizáció) hogyan tud akkor egymással kommunikálni? Azaz meg lehet-e fejteni és emberi nyelvre lefordítani egy olyan idegen faj nyelvét, ami sokkal komplexebb rendszerben gondolkodik és kommunikál? Mert ha nem, akkor hiába is keresünk nálunk fejlettebb idegeneket a kozmoszban. A legjobb esetben is csak azokat fogjuk megtalálni, akik közel azonos értelműek hozzánk (ilyen viszont kevés lesz, mert mi is fejlődünk közben). Az más kérdés, hogy ettől még tudomást szerezhetünk a fejlettebbekről, csak nem tudunk velük beszélni (vagy csak az őszámukra primitív módon, ahogy mi beszélünk egy kutyával). Akkor viszont felmerül a kérdés: minek csináljuk a SETI-t? Ha jobban belegondolunk: teljesen fölösleges idegen civilizációk után kutatni, sőt kifejezetten veszélyes ránk nézve, mert nagyobb az esélye annak, hogy nálunk fejlettebbeket találjunk, mint közel azonosakat vagy fejletlenebbeket. Akik viszont fejlettebbek, nagyobb veszélyt jelentenek ránk nézve. A kutyának ugye nincs vadászpuskája... Szóval talán nem kéne annyira integetni E.T.-nek. Mert (hogy egy régi magyar közmondást idézzek): nem jó egy tálból cseresznyézni a nagyurakkal.
4666