A Bolt nyitva: Hétköznap 12 -19 -ig, Szombaton 10 -18 -ig Címe: 1067 Budapest Szondi u. 18/a.
Szerző: Slonczewski, Joan
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2012
Sorozat: Elízium-univerzum
Sorozat hanyadik része: 4Intelligens mikrobák faja kolonizálja az emberi agyakat szerte az ismert világegyetemben, szimbiózisra lépve a gazdatesttel. A következmény azonban az ember számára végzetesnek tűnik, a szervezet nem képes megbirkózni a rákényszerített függőséggel. Chrysoberyl, a Valedonon élő művész megelégeli a szegénységet és sikertelenséget, ezért alanynak jelentkezik egy orvosi kísérlethez, ami pénzzel és káprázatos eredményekkel kecsegtet. Egy darabig úgy is tűnik, jó lóra tett, karrierje felível, mind ambiciózusabb megbízásokat kap. Aztán gyanítani kezdi, hogy a kapott kezelés valamiféle kapcsolatban állhat a rettegett agypestissel...
Az immár kétszeres John W. Campbell-díjas szerző Elízium-ciklusának új fejezete súlyos kérdéseket vet fel könnyed, olvasmányos stílusban. Hihetetlen fantáziával felépített világának kötetei önállóan is élvezhetők, de az olvasók figyelmébe ajánljuk a korábbi részeket: Ajtó az óceánba, Elízium lánya, Génszimfónia.
„Lenyűgöző, hibátlanul felépített, minden részletében meggyőző.” – Kirkus Reviews
„Slonczewski mesterien alkot új világokat.” – Booklist
Az Elízium-ciklus negyedik kötete vitán felül a legjobb regénye eddig a szerzőnőnek, aki úgy tűnik, végre megtanult jó SF-et írni. Tényleg nagyon kéne erőlködnöm, ha bármi rosszat akarnék erre a könyvre mondani, de akkor is csak annyit szólhatnék ellene, hogy olvasás közben az összes meglepetésnek szánt fordulatot előre láttam, hol 1-2 oldallal előbb, hol több fejezettel előbb, vagyis a történet szigorúan követte a saját belső logikáját, amit ugyan nem könnyű megérteni, de nem is lehetetlen. Persze ez nem krimi, hanem egy sci-finek álcázott filozófiai és erkölcsi tanítás az istenek és emberek különös viszonyáról, egy festőművész szemén keresztül bemutatva az eseményeket. Az Elízium-univerzum tele van különös csúcstechnológiákkal, részletesen kidolgozott ötletekkel és egy annyira idegen és távoli civilizációt mutat be, ami szinte alig nevezhető már emberinek. Mégis emberekről szól, hatalomról, pénzről, romlottságról és idealizmusról, amik úgy tűnik, sosem kopnak ki a társadalom képlékeny szövetéből. Amit kissé különösnek találtam: annak ellenére, hogy a szerző biológus, elképesztő prüdériával, szemérmességgel és a lakonikusnál is tömörebb hiperrövidséggel ír a szexről, 1-2 utalással elintézve az egészet, mintha egyáltalán nem tudna mit kezdeni vele. Így a könyvére elvileg a 6-os karikát is nyugodtan ki lehetne tenni (kisgyerekek is elolvashatják). Emiatt föl is merült bennem a sejtés: lehet, hogy J. S. még életében nem dugott senkivel? Arthur C. Clarke regényeiben találkoztam csak ilyen prüdériával eddig. Ez persze mit sem von le a mű értékéből. A sorozat előző három részét (Ajtó az óceánba, Elízium lánya, Génszimfónia) igazán senkinek sem tudom ajánlani (csak a mindenre elszánt fanok és perverzek olvassák el), de ezt végre mindenki nyugodtan kézbe veheti. Ott van a helye a legjobb SF művek polcán.