Opálhajós

Értékelések

Magyar Gergely : 2012-07-13 21:40:29
A kiadvány a csak kicsivel korábban kijött Árnyak könyve párja, a Delta Vision kiadó honlapján a Legendák és Enigmák, hamvaiból sokadjára újraindított sorozat könyvei között szerepel. Igaz, hogy az eredeti Legendák és Enigmák még színes novellásköteteket jelentett, míg ez az új irány az ismétlődő novellák feldúsítása a korai világleíró kötetek anyagaival.
A hátoldal szövege ez esetben is tisztességes módon feltünteti, hogy válogatásról és újrakiadásról van szó. A köetetbe Boomen novelláiból válogattak, vezérfonala pedig bizonnyal az elfek voltak. Kicsit sajnos a sokadik bőr lehúzása szagú a kiadvány, mert ami az Árnyak könyvére igaz, hogy a MAGUS irodalom legemlékezetesebb novellái közül válogat, az Opálhajósra ez nem mondható el. De ez csak a könyv nagyobbik fele, a másik ugyanis ennél a kötetnél is Summarium ismétlés, amelyre csak ugyanazt tudom mondani, mint legutóbb, hogy érdemes, hogy jó, és hogy beszerezhetetlen, pedig a benne foglaltakat nem pótolták még eddig, tehát jó dolog, hogy nem a legszerencsésebb formában bár, de újra megjelenik.
Az Opálhajós kívülről a jól megszokott, üdítően egységes és minőségében szép, borítóján Kerem Beyit munkája látható, a fekete páncélos elf egyértelműen utal a könyv témájára, azaz illik is hozzá. Nekem egyenesen annyira tetszik, hogy valami "érdemesebb" elfes kötet elejére is alkalmasnak tartanám.
Érdekes egy pillantást vetnünk a szerkesztő nevére, Yardaint ugyanis a pletykák szerint eltiltották a MAGUS-sal kapcsolatos ilyen munkáktól. Csak remélhetjük, hogy nem egyedi esetről van szó, és Csaba minőségi munkája ezentúl nyíltan is emeli majd a MAGUS könyvek minőségét. Elgondolkodtató az is, hogy ez a nyitás a fórumokon sokszor elmarasztalt, mégis minőségi munkájukkal jogosan lassan a hivatalos kiadványokba beszivárgó Szürkecsuklyások felé talán az ő anyagaik jövőbeni kiadását is jelenti. Ezt csak megerősíti az oldaluk hirtelen és bejelentés nélküli eltűnése az Internetről, valamint több nyilatkozat a kiadó fórumain, ami a térképrajzolóikkal folytatott közös munkáról szól.
A novelláskötet öt novellának ad helyet, mind szerepelt már korábban. A Hol egykor majd a Kos országa elterül... és a Homokszem, mind megannyi... című Boomen novellák a Kráni krónikákban, az Üstökösláng a Halál hét arcában, az Idők peremén a Homályhozóban, a Megtartó varázs pedig az Átkozott esküvésekben jelent meg annak idején. Ezt egészíti ki A hosszúéletűek címet viselő írás, amely a Summariumban is ezen a címen szerepelt, (13-42 old.) itt is szó szerint ugyanaz szerepel.
Ezt a függelék követi, amely a legérdekesebb, és a legtöbb kritikára okot adó, és a kötet jellegéből az is következik, hogy ez igényelte a "legtöbb munkát" a kötetet összeállítók részéről. Négy fejezetre oszlik, és egységesen az Elfek címt viseli, ez majd a végén lesz érdekes. Az első három, az Élet, a Harc és a Lélek címet viselő fejezet szintén az elfekről szóló Summariumos leírásokat ismétel, de összevágott, átcsoportosított, a játéktechnikai, játékra utaló megjegyzésektől gondosan megfosztott formában. Ezek hátulütőiről írtam már, de talán a kötet játékosok számára leghasznosabb része mégis, ugyanis a Summarium lassan feledésbe merülő elf kasztjairól, fegyvereiről, szokásairól szól.
A negyedik rész érdekes, ugyanis besorolás szerint az elfekhez tartozna, de jócskán akad benne olyan kifejezés, amelynek köze sincs az elfekhez, ellenben a novellákhoz igen, tehát nem az elfek közé kellett volna sorolni. Ettől függetlenül persze szószedet, tehát hasznos. Az anyag javarészt, az előzőekhez hasonlóan a Summarium elfekról szóló részében található szószedetet ismétli, kiegészítve azon kötetek szószedeteiből vett bejegyzésekkel, amelyekből a novellák származnak, főleg a Kráni krónikákból. Érdekesség, hogy a szavak között van szó szerint a Szürkecsuklyások anyagaiból, korábbi DV kiadású novelláskötetből, a KKUK-ból, de még az én neten keringő szószedetemből származó bejegyzés is. Ezen tények, illetve az a néhány finomítás, amellyel az Ynev pont HU-n megjelent anyagokban megjelentekhez igazítja a korábbi szócikket, átgondoltságra utal. Mondjuk, ezen a téren a szokásos és érdekes túlkapások is vannak, egyszerűen nem fér a fejembe mi indokolhatta jogosan az eddigi Pe. 3560 évszámot 3566-ra változtatni a Kék hadjárat vonatkozásában, de hogy majd hatezer év távlatából semmi jelentősége nincs annak a hat évnek, abban biztos vagyok, maximum a kronológiákat zavarja össze és a káoszt növeli. Igaz, kicsi mértékben, és szerencsére fennáll a véletlen tévedés lehetősége is a dologban.
Sajnos elszomorító következtetéseket vonhatunk le magából a kötet, sőt, a sorozat felépítéséből. Az ugye tisztán látszik, hogy a Summarium újrakiadása nem valósul meg, hiszen feldarabolva immár több, mint a fele megjelent a DV novellások szokatlanul terjedelmes függelékeként. (törpék, aquirok, elfek, orkok) Újragondolásról nincs szó, mindent szó szerint ismételnek, ellenben sajnos felzárkózásról sem nagyon, azaz az azóta megjelent, netán letisztázott dolgok az adott fajokkal kapcsolatban nem kaptak helyet a gyűjteményekben - igaz, ez nem is feltétele egy újrakiadásnak. Szintén elszomorító az a tény, hogy a DV a reklámok ellenére nem foglalkozik a MAGUS szerepjáték részével, a Summarium ezen játéktechnikai részektől megkopasztva jelenik meg újra a regényekben. Jogosan merül fel a kérdés, akkor azok elveszettnek tekinthetők? Talán reménykedhetünk az ott leírt kasztok, fajok valamely aktív rendszerbe történő beillesztését megvalósító kiadványon a jövőben.
Jóslásokba nem bocsátkozom, megmaradok inkább a létező anyagok precíz igényű elemzésénél. Ennélfogva az Opálhajóst egy közepes novellák mellett ritka Summariumos anyagokat felvonultató, igényes kötetként jellemzem, amit mindenkinek javaslok, akit érdekel a téma, aki szereti az elfeket, és aki szerepjátékként is foglalkozik a MAGUS-sal, és nincs meg neki a Summarium, idővel ők lesznek többen. Egyébként, csöndben jegyzem meg, ez a kötet azoknak is érdekes lehet, akik csak a világon játszódó történetek szeretete miatt olvasgatják a MAGUS kiadványokat.
4620