Ez a könyv ismét Yorsh könyve. Az utolsó tündéé, akit Silvana De Mari hasonló című fantasyregényéből ismerünk. Láttuk őt felnőni, tanúi voltunk barátságának Erbrow-val, az utolsó sárkánnyal, s szerelmének Robival, akivel együtt maroknyi embercsapat élén sikerült elmenekülniük a zsarnok Kormányzóbíró birodalmából. Az utolsó főnix a menekültek életét mutatja be nyolc évvel később, a tengeröbölben. Saját törvényeik szerint maguk építették fel a falujukat, az életüket. A szeretet, a harmónia, az összetartás képeit, a nincstelen, de szabad élet boldogságát irigyen figyeli a gyűlölködő, csalódott Moron, és a halhatatlanságában és mindentudásában felfuvalkodott, gőgös utolsó főnix, aki mérgező szavaival megpróbál viszályt szítani a falu lakói között. Az idillnek vége szakad: az orkok elözönlik az emberek világát, Yorsh pedig - hitvesét és kislányát hagyva odahaza - az emberek segítségére siet. Rankstrail kapitánnyal, a Medvével vállvetve küzd a Kócsagváros, Varil szabadságáért...
Silvana De Mari (1953) Torino közelében él családjával és egy hatalmas kutyával. Sebészorvosként dolgozott hazájában és Etiópiában; jelenleg pszichiáter.
Az utolsó tünde című fantasyregénye tucatnyi nyelven olvasható, s világszerte tizenéves gyerekek ezrei rajonganak érte. Folytatása Az utolsó ork-trilógia, amelynek első része A Medve és a Farkas, a második pedig Az utolsó főnix.
- Uram, ez lenne az az asszonyszemély - sziszegte a főnix Yorshoz fordulva -, akivel összekötötte már amúgy is kétes értékű életét?
Yorsh nagy lélegzetet vett, hogy rászánja magát valamire, ami rettenetes kínszenvedést okozott neki: az udvariatlanságra. Nem engedhette, hogy tiszteletlenül beszéljenek a hitvesével. A lélegzetvétel egy szemernyivel tovább tartott a kelleténél. Robi hangja felcsendült, angyalian nyugodtan, határozottan.
- Hölgyem - mondta a főnixnek -, nem értettem jól, kicsoda ön, és főleg honnan veszi magának a bátorságot, hogy idejöjjön a házam elé kárálni, de azt ajánlom, hogy az én jelenlétemben alázatosan hallgasson. Aki ennyire hasonlít egy ehető teremtményhez, az jobb, ha nem feszegeti véges türelmem szűkös határait!