Rankstrail kapitány, a Medve, a daligari könnyűlovasság parancsnoka megesküdött rá, hogy ezúttal elkapja az Átkozott Tündét, elkapja és átadja a még átkozottabb Kormányzóbírának. Így legalább végre békén hagyják majd őt és az embereit, és szabadon hazamehetnek, hogy megpróbálják távol tartani az orkok hadseregét a majorságoktól, a domboktól, ahol a gyerekek a gulyákat legeltetik, és az asszonyok a kútra járnak vízért; hazamehetnek, hogy távol tartsák az orkokat az elkeseredett népüktől, a fájdalom járta földjüktől.
Silvana De Mari (1953) Torino közelében él családjával és egy hatalmas kutyával. Sebészorvosként dolgozott hazájában és Etiópiában; jelenleg pszichiáter.
Az utolsó tünde című fantasyregénye tucatnyi nyelven olvasható, s világszerte tizenéves gyerekek ezrei rajonganak érte.
Most itt a folytatása: Az utolsó ork-trilógia, amelynek első részét tartja kezében a nyájas Olvasó. Főhőse az ifjú Rankstrail kapitány, aki már gyermekfejjel arra készül, hogy világát az őket állandó rettegésben tartó orkoktól megszabadítsa. Az emberek világa komor. Osztályrészük elnyomatás, félelem, éhség és nyomor. Daligar véreskezű Kormányzóbírája kegyetlen erőszak terén még az orkokon is túltesz. Rankstrail több fronton küzd. Harcol az ínség és a részvétlenség ellen is, és felismeri a léleknyomorító zsarnokság szörnyűségét.
- Kapitány, ugye, nem gondolod, hogy elevenen elhagyod ezt a sátrat?
- Persze hogy nem, kegyelmes uram, én értelmes ember vagyok, rájöttem, hogy végem.
Csak a farkasom ostoba, mint a föld. Szegény pára, ő nem ért semmit. Amint az első embere megmoccan, a farkas elharapja kegyelmességed torkát. Mint már mondtam, hódolatom az egész társaságnak!