A végzet masinériái

Értékelések

Ruff Norbert : 2010-04-27 21:33:07
Sajnos elég kevés az, ami valóban a gnómokról szól a könyvben, de összességében azt mondom, egynek jó!
Magyar Gergely : 2012-07-13 21:35:27
Véleményem vegyes, leginkább a semleges irányba hajlik. Mert a könyv jó, élvezetes, olvasható, ám különös mind a témaválasztása, mind az ábrázolt kép sajátossága.
A novelláskötetben öt novellát, és hét átvezető, vagy inkább a gnómokról szóló kis tájékoztató írást találunk, valamint egy szószedetet.
A novellás kötet témaválasztása sajátos, a gnómokról szól. Ez érdekes, mivel alig írnak róluk, nem véletlenül azonban, úgy általában senkit nem tölt el túl nagy lelkesedéssel a gnómok kérdése. De ha valakit az átlagosnál jobban, hát neki kifejezetten érdekes lehet a mű.
Az első, Csaba Tamás, kőnek, tűznek és fémnek titkai – számomra nagyon nagy meglepetés volt. A szerzőtől a Pyarronos Hadtáp után nem sok jót vártam, ám ez szerintem egy kifejezetten érdekes és olvasmányos novella lett, hibái ellenére is. A novella sajnos emlékeztet a crantai örökség projectre, számos könyvben találhattuk átérzéseit, kimaradt novellának látszó írásait, ám itt mégis, érzésem szerint jogosan került a kötetbe, mert a gnómok történelem szerinti egyik első szereplését dolgozza fel, és valóban róluk szól, nem csak „egy gyöngyön keresztül” nézzük az eseményeket. A történet egy hadvezérről szól, aki crantai sereggel szerzi meg a gnómokrtól a lunírművesség titkait. Lám, a Crantai cronológia egy félmondatából szerzett ötletből is lehet jó novellát írni! A történet izgalmas, olvasmányos, érdekes, a valós elbeszélések váltakoznak a krónikaszerű bejegyzésekkel, melyek csak erősítik a téma régmúlt időkből valóságát. Érdekes dolgokat tudhatunk meg a lunírról magáról is. Ami nekem kissé negatív volt, az a több új crantai isten bevezetése, melyek kísérteties hasonlóságban állnak a Pyarroni istenekkel…
A második novella Sean Malory, a végzet masinériái, a kötet címadó novellája is. Ebben egy fiatal gnóm talál egy régi kísérlet nyomaira, és jön rá, illetve fogadja el a sorsot, amit neki szántak az istenek. Érzésem szerint ez már túlzásba viszi a gnómok mechanikus képességeit, nekem kicsit Sky kapitányos volt, ezeket a „terminátoros” gépeket egyáltalán nem éreztem Ynevre valónak.
Jámbor Attila, Zárak és Pecsétek című novellája nem csak hogy irányt ad a gnómok „felhasználására” a mai Yneven és kultúrákban, de érdekes csattanóval is zárja művét. Ebben egy elfogott gnómot kényszerítenek egy toroni ház segítségére, és a mechanikus szerkezet megépítésével egyben a kis gnóm megoldja szökését is.
Isném Sean Malory, Gilron haragja. Ebben a novellában egy quironeiai város feltalálóversenyéről, és a vér kötelezettségeiről olvashatunk. A gépek színvonala itt már Ynevre valóbb, szerintem. Ugyanakkor szánalmasnak éreztem az OConnoros „kis kahre” után az itt ábrázolt még kisebb Kahre, avagy „kis Kaenor”, illetve a „kis Alcara” létezésének tényét is.
John J Sherwood – Rúfiász, avagy az első polgár története: egy érdekes, szintén olvasmányos, a szerzőtől várható színvonalú novella, melyben Erion első gnómjának tevékenységébe nyerhetünk bepillantást, Yneves szemszögből, Sherwood-os stílussal, bár kicsit itt is futurisztikus gépekkel.

A novellák között található átvezetések, vagy inkább elbeszélések, mert az őket követő novellákhoz nem mindegyiknek van köze, szépen bemutatják a gnómokat, olyan kérdéseket feszegetve, hogy miért barkácsolnak a gnómok, milyenek is ők, mik mozgatják őket, stb. Nagyon hasznosnak találtam, még akkor is, ha kicsit túl sok volt belőlük – egy helyen egymást követik – illetve gyakoriak a semmit mondó „az ég kék, bár vannak, akik zöldnek mondják, de a pirosnak is szép számmal vannak hívei, ám biztosat mi sem tudhatunk” típusú információk.

Emellett minden novella előtt egy rajz – gnóm tervrajz – található, melyek ugyan nem kapcsolódnak a novellákhoz – bár néhol lehet… - mégis hihetőbb képet adnak a gnómok Ynevre alkotható szerkezeteiről.

A szószedet átlagos, kevés új kifejezést tartalmaz, ellenben dúskál a hibákban. Ilyen elírás, amelyik a crantai Felhőtartományokat – nem tudom, milyen okból – Felhőbirodalomként emlegeti, ami csak azért mosolyogtató, mert ezt a nevet az erioni enoszukei bordélynegyed viseli…
A bestiáriumból vett átiratok is több helyen pontatlanok. Az Iblogh pl. nem értem, miért lenne veszedelmes ellenfél az intelligenciája okán, mikor az csak átlagos… A rackla kinézetét és leírását sem figyelmesen olvasta az, aki szerint a „mellső és hátsó lábai közt húzódó bőrszárnyakkal” repül… elég mókás elképzelni, ráadásul nem tudom, hogy ülnének rá. Itt jobb lett volna, ha nem hagyják kis a bestiáriumban szereplő „mellső és hátsó lábai közt A HÁTÁN húzódó bőrszárnyakkal” részt. Ugyanilyen apró, ám mégis jelentős hiba, ami Új-Pyarront a közismert városállam mivolta helyett országnak bélyegzi. Meglátásom szerint ez mind a nem ismeret vagy – amit nagyobb hibának tekintek – a szakszerű felügyelet hibájának tudhatunk be.

Ezek azonban nem veszik el az érdemet az izgalmas, fordulatos, gördülékeny stílusú írásoktól, ami – ha valaki megbarátkozott azzal, hogy a játékban alig előforduló gnómok a főszereplők – szerintem jó élmény lehet. Ajánlom hát mindenkinek ezt a kötetet.
43864616