Bíborgyöngyök - A fogadás

Értékelések

Magyar Gergely : 2012-07-13 21:38:52
Bár rövidebbnek ígérkezett volna csak az új részeket elolvasni, én a nehezebb, ám kétséget kizáróan a nagyobb élvezetet nyújtó utat választottam, és újraolvastam az egészet. Nem bántam meg.
Mindenekelőtt a borítóról pár szó, mely talán a kötet leggyengébb pontja lett. Ebben a hamisnak bélyegzett könyv vezet, nekem nem nyerte el a tetszésemet a furcsa színvilágú, „szürke” főhősöket ábrázoló festmény, bár, kétségkívül sokkal inkább illik az antológia egészének témájához, mint a hadihajó.
Igen nehéz lenne a Bíbor gyöngyökről beszélni anélkül, hogy össze ne hasonlítanánk az időrendileg hamarabb kijött, ám érzésem szerint mégsem olyan egész Alidaxi gyöngyökkel.
A Delta kiadó kötetébe nem kerültek bele (a hiányoznak nem lenne jó szó) az Alkalmi vétel és a Vörös hegyek című O’Connor novellák, és egyikük átkötéséül szolgáló A vihar szemében című novella. Emellett a Bíbor gyöngyök tartalmaz öt új novellát, az Éjszaka, nesztelen lépteken, az Ószeres, a Csodára várva, a Bizalom kérdése és az örökös nem szerepelt a Tuan kiadó kötetében.

Az egész igen érdekes, és tagadhatatlanul eltérő képet mutat. A Bíbor gyöngyök valóban egész érzetét kelti, összefüggésekkel, a novellákon végigvonuló szálakkal és kapcsolatokkal, méltó csattanóval az első rész zárásaképpen. Csak Kasszandra lenne a megmondhatója, hogy mit hoz a jövő, és a második kötet is lesz-e, és lesz-e ilyen. Mert a Bíbor gyöngyöket élvezet volt végigolvasni.
Következetesen fut végig a már egyszer dicsért koncepció, az alulról történő bemutatás, az egyszerű emberek, és nem szuperhősök szemével látott Ynev. Elgondolkodtató a csattanó is, az okok, hogy két „hatalmas” egyszerű játéka hány embert mozgat meg, hány életnek vet véget… és hány kalandozó hiheti azt, hogy magasztos célokat szolgálva vérzik el. A KM-eknek igazi ötletbánya a könyv. És még olvasni is jó.
No, a túlmisztifikálást mellőzve, röviden véleményt mondanék a novellákról is, bár a már egyszer véleményezetteket kihagynám, csak az újakat veszem elő.
Az Éjszaka, nesztelen lépteken valóban átkötés, vezet egy szálat, amit pl. az Alidaxi gyöngyökben nem lehetett érteni. Rövid, hangulatos írás, akár a többi Renier-átkötés.
Az Ószeres méltó pótlása az Alkalmi vételnek, szintén tetszett.
A Csodára várva igen sajátos volt, engem szintén megfogott, és nem tudtam elmenni amellett az értékes ábrázolás mellett, amit az eddig hanyagolt Della-pap (nő) kapott.
A Bizalom kérdése pár oldalas átkötés csupán, ám a helyén van, szerepét ellátja. Az örökös igazi korona az antológián, a csattanó igen elgondolkodtató, szerintem nem csak én várom bizakodva a folytatást, ami őszintén remélem, legalább ilyen színvonalat hoz majd.
Renier mester valóban nagyot alkotott ezen kötet szerkesztésével. Az az elv, amiről beszélt a fórumokon, itt valóban látszik, és a Bíbor gyöngyökben valóban kerek egészet alkotva kapja az olvasó azt, amit a szerzők elhatároztak, hogy adnak neki.
Nem tudok elmenni a hibák mellett sem, én annak vélem a szinte következetesen, novellánként megjelenő, Ynevre erőltetett modern dolgokat. Az eddig nem létező könyvnyomtatás, a menedékjog, a szemüveg, a fecskendő… nekem mind idegenül hangzottak Yneven, és rendre kizökkentettek a hangulatból, amire azért nem volt nehéz visszatalálni.
Szólni kell a térképről is, ami kifejezetten erőssége a kötetnek, és valóban ide való, ehhez a szöveghez készült (vagy fordítva). Nem ismételném önmagamat, lásd az Alidaxi gyöngyök kritikámat, de több helyen is látható, hogy az írók ehhez a térképhez írtak.
A szószedet is hasonlóan részletes (nagy részben azonos) az előzővel, kiegészítve az új novellák szóanyagával, illetve kigyomlálva a Crantás (kétségtelenül jó, ám nem ide valóként kisé unalmas) szavakat.

Összefoglalva egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem a félig azonos könyvet még egyszer. Jó volt olvasni, és még a másik ismeretében is adott újat. És hosszú idő után először azt gondolom, hogy talán megéri még egyszer nekimenni. Határozottan javaslom mindenkinek a kötetet, és őszintén remélem, hogy nem csak a folytatás, a teljes történet lezárása, de a jövendő MAGUS regények is megütik majd ezt a mércét, legyen szó szerkesztettségről, ötletről, vagy a tartalom szórakoztatóságáról.
4618