Hallgat az ég

Értékelések

Varga Zoltán : 2011-03-29 23:43:33
Bár az első két része a könyvnek szerintem elég erőltetett a könyvben szereplő többi mű szerintem fenomenális.
Magyar Gergely : 2012-07-13 21:39:42
A könyv egészen érdekes darab, régen várt téma, és ugye a "másik" kiadó első igazi új könyve a MAGUS témában.
Talán a megbukott-zátonyrafutott cranta novellapályázat felélesztéséről, vagy ezen ötletet kapott írók munkájáról van szó - tulajdonképpen nem számít. A novelláskötetben nagy, és kevésbé ismert írók műveiből válogathatunk, nyolc novellából, melyek Crantát mutatják be, egy kivétellel.
A Herón könyve igen érdekes nyitás, az embernem első mágiahasználóit mutatja be, a hatalamas időtávlathoz illeszkedő bibliai hangvétellel. Nekem tetszet, noha a legendákon kívül nem ad olyan sokat, ám a hangulata megéri.
A Királyok végzete is még az "ősi" időkben játszódik, szintén legendaszerű hangvételben, olyan "Odüsszeuszos" hangulatban. Hasonló, mint az előző. Bár legenda, meg minden, de talán arra lehetett volna figyelni a lektoroknak, hogy a Pe.XXI. évezredben miért van lunír felszerelése a hősnek, amikor a lunírművesség igazán a Pe. XIX. évezredben jelenik meg, szintén a könyv részét képező kronológia szerint.
Az utolsó széllovas Szintén tetszett, érdekes nézőpontból mutatja be a kyrek érkezését, a kronológiát is kiegészítették egy ide vágó résszel emiatt.
A Végórán - Renierhez méltó alkotás, olyan történelmi novella szerű, természetesen Crantáról. Tetszett benne az okok feltárásának szándéka, mind személyes indítékok képében, mind "történelmi" és hadi események tekintetében.
Az Istentelenek az előző novella egy szálát viszi tovább, nekem ez is tetszett.
Az Istenek Árvái -ban már a régen istenek nélkül maradt, de a népet még bíztató papok ügyeskedéseibe pillanthatunk bele, szintén érdekes szemszögből.
A Tükrök is a végnapokat mutatja be, én ezt is a jobb novellák közé soroltam.
Az utolsó, és szilánkok címet viselő viszont témában egyáltalán nem illett szerintem a többi közé, csak azért, mert van bene egy crantai rom... (bár abból a szempontból esetleg érdekes, hogy a Tükrök egy szálára ismerhetünk benne.) Bár szerintem ide lehetett volna még találni igazán crantás novellát is. Viszont a szent Jardain nevét kiáltva rohamra induló shadoni lovagok képe... szánalmas volt. Már csak ezért sem kellett volna a gyűjteménybe. Viszont a stílusa meg könnyed, élvezhető.

Az összes novelláról elmondható, hogy láthatóan egy vezérfonal alapján, tényleg egy támáról készültek, noha mindegyik megmaradt a saját témájánál és stílusában. Bár van, ahol nekem már unalmas volt az ég hallgatásának ismételt részletezése...
Tetszett a nevek crantaisága, ez végig jellemzi a művet.
Nem tetszett a sok különböző isten, akikről egy-egy félmondatot kivéve alig tudunk meg valamit, magam majd két tucatot gyűjtöttem össze belőlük... de szinte csak nevek. Bár van néhány, ami ismétlődik, jobbára a MAGUS-ra sajnos jellemző "csak úgy megemlítem, ami eszembe jut" szintjén van a nagy részük.
Minden novell előtt kis átvezető van, ami segít eligazodni, képbe kerülni a novellával kapcsolatban, és összeköti őket.
Nagyon-nagy poztiívuma a könyvnek, hogy számos mellékletet adtak hozzá. Ez a pályázathz ennek idején kiadott crantai kronológia felezett változata (csak a crantás első fele), egy elég szép és részletes leírás crantáról, kis történelem, kis vallás - igaz, a novellák isteneinek nyoma sincs benne - na jó, néhány megjelenik benne, ahogy a szószedetben is. - mágia. És egy terjedelmes szószedet, új, ide kapcsolódó kifejezésekkel.
Ide tartozik még a negyedkori térkép is, ami a Három Világ korában ábrázolja crantát, és tartalmazza a novellák helyszínének legtöbbjét, sok segítséget adva.
Amit leginkább hiányoltam ebből a mindent összevetve remek, crantás gyűjteményből, az maga cranta. ALIG tudunk meg valami igazán újat róla, javarészt csak történetek vannak, meg nevek. Akad egy-két szokás, öltözet, vallási ünnep, ilyesmi megemlítva, ám a én ezekből kicsit többet vártam volna egy csak crantával foglalkozó kötettől. Megjegyzem, még így is a legrészletesebb és legbővebb crantáról szóló mű.
Ehhez jön még egy kicsit az az elégedetlenség - de ez már tényleg csak kicsi - hogy nincs egységes kép, vagy elképzelés. OK, hogy sok nép, sok kultúra. De ez pl. a kyrekre is jellemző volt, ahogy a sok ezer éves fennállás is, mégis ott voltak olyan állandó, pillérként említhető dolgok, amiket ki lehetett emelni a kultúrából, ami meghatározta őket. Itt nincs... és ha most megkérdezem magamtól, hogy Milyen is volt cranta, hát csak úgy tudok terelni, mint a függelék egyébként általánosságokban fogalmazó leírásai.
Mindent összevetve, szerintem egy remek MAGUS novelláskötetről van szó, azért inkább történelmi, inkább MAGUS-os, mint csak érdekes. A cranta-fanatikusoknak igazi csemege, de én mindenkinek ajánlom. Az apró szőrszálak ellenére, amit lehet hasogatni, nagyon jó novellagyűjtemény, sok kiegészítővel.
42694619