Szergej Lukjanyenko Éjszakai Őrség c. frissen megjelent könyve az első tagja egy négy részes sorozatnak. A sorozat megfilmesítése folyamatban van, mindezidáig az első és második rész (Nappali Őrség címen) került a mozikba – Magyarországon csak az elsőt láthattuk.
A történet szerint szerte a világban léteznek olyan emberek (Másfélék), akik szabadon dönthetnek arról, hogy varázserejüket, amely velük született, melyik oldalon akarják hasznosítani: a Fény vagy a Setét oldalán. Történetünk főszereplője, Anton a Fény oldalán áll, az Éjszakai Őrség tagja. A főnöke által mellérendelt nővel, Olgával, akit bagolytestbe börtönöztek be, kell nyomába erednie egy nőnek, Szvetlanának, akit hatalmas átok sújtott. Antonéknak ettől az átoktól kell megszabadítaniuk, mert egy ekkora átok talán egész Moszkva pusztulását hozza. Mindeközben egy kisfiú, Jegor tűnik fel a színen, akinek hatalmas varázsereje van, s kedve szerint tud belépni a homályba, abba a világba, amely az általunk ismert világ „mögött” helyezkedik el egyfajta más-világként.
Mindkét oldal, a Fény és a Setét is nyomába ered ennek a két embernek, s megkezdődik a hajsza: kihez csatlakoznak vajon a varázserővel megáldott (vagy megvert?) személyek, akiknek talán hatalmukban áll az, hogy a Fény és Setét közötti kényes egyensúlyt egyik, vagy másik fél hasznára felborítsák.
A könyv remekül ötvözi a hagyományos fantasy-regények megszokott elemeit (varázsolás, alakváltás) a modern korral, karakterei rendkívül kidolgozottak, cselekménye fordulatos és elgondolkodtató. Nem létezik benne az a hagyományos klisé, hogy a jók csak jók, a rosszak csak rosszak – nekünk kell választanunk a két oldal között. A választás pedig nem könnyű.