A Bolt nyitva: Hétköznap 12 -19 -ig, Szombaton 10 -18 -ig Címe: 1067 Budapest Szondi u. 18/a.
Szerző: O'Connor, Alan
Kiadó: Tuan Kiadó
Kiadás éve: 2006
Sorozat: Sianis-ciklus
Sorozat hanyadik része: 3Deradal ves Parratich báró születésnapi ünnepséget hirdet, de a vendégek már egy halotti virrasztásra érkeznek. Sianis Ramraquo testőrként jut a kastélyba, ahol megtalálja elveszett mesterét, de elveszíti csinos megbízóját. Amikor megérti, hogy az események összefüggnek az elátkozott ves Parratich - gyűrűkkel, az ifjú tanítvány elhatározza, hogy felderíti a váratlan halálozások mögött lappangó titkot. Amíg a dalnokmester visszaemlékezéseiből megismerjük az ősi Cranta rejtélyeit, a hetedkori Dúlás iszonyatát, vagy a messzi Anvaria titkait felfedő eseményeket, a kastély éjszakájában kutató Sianis rádöbben, miért kell meghalnia a ves Parratich - örökösöknek, és milyen céllal kovácsolták Ediomadban az utolsó ereklyét: az aquir gyűrűt.
Nos a könyv egészét nézve fantasztikus alkotás. Az alaptörténetet mondjuk egy kissé laposnak találtam, de amikor az öreg bárd meséli a történeteit, az valami fantasztikus... nagyon eltalálta a hangot az író.
Egyébként a történet nagyszerűen felhasználható kalandmodulként is... épp pár napja meséltem el egy kalandozócsapatnak és nagy sikert aratott.
Vegyes érzelmekkel tettem le a könyvet. Már a kezdés is érdekes volt, az első oldalakon olyan Gyűrűk Ura érzetem támadt, azután a négy harcművészmester összegyűjtése vetített elém valami sablonos hollywood-i képet... De azután elkezdődött az értelmes történet is.
Igaz, olyan, mint egy lufi, sok benne a levegő. Bár nem ismerem a regény keletkezésének hátterét, de úgy éreztem, hogy egy Crantai örökség novellapályázatra írt vagy szánt novella, meg egy pyarroni novelláskötetbe szánt, összegyúrva egy kalandmodullal, és már kész is a "regény". Gondolom, ezért jobban fizetnek a nagyobb oldalszám miatt, de ha figyelembe vesszük, hogy O'Connor úrnak ez a második ilyen próbálkozása, és van még kalandmodul bőven, akkor legalább még egy tucat MAGUS regényre számíthatnuk. Persze a történet eredetisége más kérdés lesz. Viszont ebben a részben szerencsére nem találkoztam Yneven tengeralattjáróval, repülőgéphordozóval, szemüveggel, repülővel és egyéb ehhez hasonló, szerintem oda nem való dolgokkal.
A történet epizódjai izgalmasak és olvasmányosak, de az azokat egybekovácsoló részt egy oldalon össze lehetett volna foglalni, valaki eltűnik, a vendégsereg egy tömegben utána, azután valaki elindul megkeresni valakit, és végül egyedül marad, hogy azután ő legyenaz eltűnt... Elég szegényes krimiregény-hatású... de azt viszont el kell ismerni, hogy az összekötő rész érdekesen, és nem kis csattanóval a végén kovácsolja egybe a három epizódot.
Nagyon tetszett nekem a crantai (bár fene ebbe a crantai divatba, miért nem lehet a jelennel foglalkozni?) dolgok tisztábbá tétele, nagy mérföldkő lehet ennek a regénynek az információtartalma a megszállott cranta-rajongóknak. Cather, gondolom, örülsz!
Nem tetszett viszont a nevek megválasztása, illetve azt mondhatnám, hogy nem sikerült valamennyi jól. Bár kétségtelen, hogy ebben a regényében szerepeltet a legtöbb nevet a szerző, de azért a földieket ki lehetett volna hagyni, olyan illúziórombolóak, mint máskor. (Pl konrád, amiől annyi lehetőség közülnekem elsőre a Halál ötven órája jutott eszembe.) Még jó, hogy nem pali vagy Tilda volt benne...
Tetszettek az új, játékban alkalmazható dolgok is a műben, mint a parázsleány is, az ilyenek is adnak igazi értéket egy KM számára egy MAGUS könyvben.
Az viszont nagyon nem tetszett, hogy a szerző a MAGUS világában játszódó regényben figyelmen kívül hagyja a MAGUS szabályait. Tudom, magam is szoktam érvelni amellett, hogy az írónak nem kell mana pontokat számolgatni, na de könyörgöm, a MAGUS vámpírait NEM ÉGETI EL A NAPFÉNY!! És ehhez tényleg csak egy oldalt kellett volna elolvasni a Bestiáriumból!
Mindezek mellett a könyv szerintem jó olvasmány, érdekes részekkel, és még Ynevről is tanulhat újat az ember, ami sajnos nem mindegyik MAGUS regényről mondható el.
Én mindenkinek ajánlom.