A Bolt nyitva: Hétköznap 12 -19 -ig, Szombaton 10 -18 -ig Címe: 1067 Budapest Szondi u. 18/a.
A játék: Magyar nyelvű
Játékosszám: 1-8 játékos
A legjobb: 4 játékossal
Játékidő: 180 perc
Ajánlott: 14 éves kortól
Szerzők: Corey Konieczka, Nikki Valens
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2017
Sorozat: Eldritch Horror játékok
Ismét egy H.P. Lovecraft világában helyet kapott játék, a Fantasy Flight jóvoltából. Jártunk már múzeumban, elhagyatott kúriákban, sőt, Arkham városában is megküzdhettünk a Mérhetetlen Vénekkel, a világ sorsáért. Hogyan lehet még ezt fokozni? Nos, ideje újra belebújni a rettenthetetlen nyomozók bőrébe, ezúttal az egész világ a játszóterünk!
A játék elején négy „főellenség”, azaz Mérhetetlen Vén közül választhatunk, akik jelentősen befolyásolják a játék menetét, illetve teendőinket. Célunk ugyan minden esetben azonos, megakadályozni ébredésüket, mielőtt az idő letelik, különben az ismert világunk végét hozzák el. Nem hangzik túl egyszerűnek és bizony, egyáltalán nem az!
Ahhoz, hogy sikerrel járhassunk, minden esetben eltérő feladatokat kell, hogy végrehajtsunk. Minden egyes Vén esetében négy-négy lap tartalmazza az esedékesen végrehajtandó feladatot, egyszerre mindig csak egyet ismerünk közülük. Lehet, hogy nyomokat kell gyűjtenünk a világ körül, varázslatokat elhasználnunk, hatalmas, földöntúli szörnyeket legyőznünk, és így tovább. Ha a négy feladatból hármat sikerrel végrehajtunk, megakadályoztuk az ébredést, megnyertük a játékot. Ha elbukunk, még lehet halovány esélyünk: ha a Vén felébred, még ugyan befejezhetjük a feladatainkat, ám a győzelemhez utána egy új, (a választott Véntől függő) végső feladatot is teljesítenünk kell, ami… maradjunk annyiban, hogy valahol a „piszok nehéz” és a „szinte lehetetlen” között mozog.
Ha pusztán a három feladat teljesítésével kellene boldogulnunk, még viszonylag könnyű dolgunk lenne. A játék azonban folyamatosan új kihívások elé állít minket: kapuk nyílnak más világokba, amiket ha nem zárunk be, szörnyeket ontanak magukból és az ébredést is mind közelebb hozzák. A játék minden egyes körét egy-egy új „mythos” kártya húzása zárja, ami jobb (és igencsak ritka) esetben kedvező számunkra, általában azonban meglehetősen rossz eseményeket idéz elő, új szörnyek, kapuk megjelenésétől kezdve speciális feladatok megjelenéséig, amiket ha nem tudunk teljesíteni, akár a játék végét is okozhatják.
Alaposan fel kell tehát kötnünk azt a bizonyos nadrágot, ha sikerrel akarunk járni. A világtérkép egyes helyszínein, a nagyobb és kisebb városok közözz hajóval, vonattal, illetve gyalogszerrel közlekedhetünk. Minden egyes helyszínen egy-egy esemény vár minket, van ahol akár több közül is választatunk. Meglátogathatjuk a nagyvárosokat, konkrét célok érdekében (pl. varázslatok megszerzése, illetve képességeink fejlesztése), gyűjthetünk nyomokat, melyek a fő feladatok teljesítésében játszanak szerepet, a kisebb, jelentéktelenebb helyszíneket is bejárhatjuk szerencsénket kísértve, meglátogathatjuk a rejtélyes idegen világokat, hogy bezárjuk az oda vezető kapukat, illetve akár még expedícióra is indulhatunk, értékes jutalmak, felszerelések reményében. Minél jobban fel kell szerelkeznünk a játék során, hiszen induló készletünk igencsak szegényes, önmagában igen kevés eséllyel szállunk szembe a földöntúli rémekkel.
A játék elengedhetetlenül fontos részét képezik a felkutatandó nyomok, amiket főképp úgy szerezhetünk meg, ha teljesítünk egy-egy konkrét feladatot. Minden Vénhez tartozik egy-egy „nyom” pakli, ami az előbb említett feladatokat tartalmazza, és ezeken keresztül gyakorlatilag egyedi történeteket ismerhetünk meg. Shub-Niggurath esetében rejtélyes szektákkal találkozunk, Azatoth eljövetelét meteorzáporok előzik meg, míg Cthulhu előfutárai a tenger mélyéről érkeznek.
Sok eset előfordul, amikor, akár a nyomok megszerzése, akár más feladatok teljesítése közben alaposan pórul járunk. Megőrülünk, hallucinálni kezdünk, egy-egy csúnya zúzódást szedünk össze, sötét alkukat kötünk, vagy akár csak kölcsönhöz kell folyamodnunk. Ez mindössze néhány az előforduló állapotok közül, de mindegyikre igaz a következő: hatásukat nem ismerjük, csak amíg be nem következnek. Az állapot-kártyákból több példány is van, mindegyik hátulja eltérő. Lehet, hogy a pénzkölcsönt egyszerű „veréssel” megússzuk, de az is lehet, hogy sötétebb következményei lesznek. Ez a fajta bizonytalanság még színesebbé, változatosabbá teszi a játékot.
Az Eldritch Horrorral játszva, tapasztaltabb játékos óhatatlanul párhuzamot von az Arkham Horrorral, ami nem véletlen, hiszen utóbbi gyakorlatilag a játék elődjének tekinthető. Bár különálló játékkal van dolgunk, sok a hasonlóság, gyakorlatilag Arkham 2.0-nak is nevezhetjük. Ez viszont egyáltalán nem baj, a visszaköszönő mechanizmusok bár ismerősek, ezúttal egyszerűbbek, mégis sok esetben változatosabbak (a korábban említett nyomok, az egyes állapotok, illetve a győzelemhez szükséges feladatok többfélesége), sosem játsszuk le kétszer ugyanazt a játékot.
Az Eldritch Horror nem éppen családi játék, főleg tapasztaltabb, elkötelezettebb játékosoknak ajánlott. Igen nehéz, akit a játék élménye helyett a győzelem motivál, valószínűleg csalódni fog benne. Azonban ha felkészültnek érezzük magunkat, otthonosan mozgunk Lovecraft világában, vagy egyszerűen szeretjük az összetett, hangulatos és kemény kihívás elé állító kooperatív játékokat, akkor aligha van jobb választás az Eldritch Horrornál. Bár a kiegészítők még váratnak magukra, az eddigi jelek arra utalnak, hogy az Arkham Horrornak méltó örököse született.
Nagyon kíváncsi voltam erre a játékra és mivel feltételesen féltem az angol nyelvű változatától, ezért nagyon örültem a magyar megjelenésnek. Izgatottan bontottam ki a dobozt és ekkor ért az első meglepetés: nem kevés token, kártya és mindenekelőtt egy hatalmas kihajtható tábla (előzőleg azt hittem simán van ekkora asztalunk) fogadott. Meg persze 2 füzet, egy szabálykönyv és egy útmutató... Itt már sejtettem, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket (ketten próbáltuk ki a játékot, megtanulás céllal. A szabálykönyv átolvasása elsőre, az útmutatóba lapozás és az előkészületek simán elvesznek pár órát az életünkből (ha először játszol), szóval javasolt időt szánni rá. Két játékosnak végül is elég lett az asztal, így belevágtunk. A legkönnyebb vénnel... a szabálykönyvet folyamatosan kéz alatt tartva. Az eleje lassú... fogalmunk sem volt mire érdemes figyelni és tanulni kellett, az első rejtély nehezen akart összejönni, mindig kaptunk valamit a nyakunkba. Aztán egyre gyorsabban ment egy kör, a kooperáció is elkezdett működni (a nyomozóknak különböző tulajdonságaink vannak) és egy kártya utáni elpusztulás és új nyomozó választása után majdnem feladtuk idő híján. De gondoltuk, hogy előbb veszítünk mi. Aztán megcsináltuk a másodikat, majd már láttuk, hogy a harmadik könnyű lesz, ha nem rontjuk el és végül is elsőre sikerült befejezni, a Vén nem ébredt fel, nyertünk. Azt hozzá kell tenni hogy volt 2 olyan akció, amikor "visszapörgettük" és így sikerült biztosan rejtélyt megoldani. :-)
Hogy ne csak élménybeszámoló legyen: Először játszottunk ilyen kooperatív játékkal, H.P. Lovecraft közegét nem ismerve, de nagyon bejött. Igaz, hogy nagyon sok dolog van az asztalon és elsőre ijesztő a 2 füzet is, de a játék után újra elolvasva és egy-két játékot végigjátszva nem tűnik nehéznek. Ha valaki belejön a mechanizmusba és kezdi kiismerni a nyomozókat, Véneket, kártyákat, akkor pörgős, élvezetes lesz a játék. Tehát egy viszonylag időigényesen, de könnyen tanulható kooperációs stratégiáról van szó, amihez a "történet és események" teszik hozzá a pluszt. A mi első játékunkban a vége felé már kezdtünk ráérezni (divatosan) a feelingre. Olvastuk a körítést is, gondolkodtunk, hogy hogyan tudjuk megcsinálni a rejtélyt, izgultunk a mítoszkártyák miatt.
Az első játék, az előkészületektől a végéig kb. 5-6 órát emésztett fel.
Kezdők voltunk, szóval ajánlható mindenkinek, akit érdekel a téma és egy összetett kooperatív stratégia. Külcsíny, belbecs ötös.
sziasztok.
gyakorlatilag a rettegés arkhamban picit továbbgondolt,kissé egyszerűsödött verziója.a térkép hasonló,de kicsit más.
nem egy könnyű játék szerintem.
Annak ellenére hogy nem ismertem a játékot egyáltalán mégis megvettem mivel ti azt mondtátok, hogy nehéz, sok szabály de megéri. És megérte! 2 órát ráfordítottam, hogy játsszak egy próbakört szabálytanulással, ezután a 3 másik barátomnak egyszerűen és érthetően el tudtam magyarázni, és a játék valami fantasztikusan jó! Érdekes, rejtélyes, szórakoztató, és remek idő töltés!
Ja és a magyar fordításért jár a respect, igaz vannak benne nagyon vicces fordítások, de ettől még felejthetetlenebb élmény volt köszönöm!
Ha tehetitek vegyétek meg, mert briliáns!
Rövid ajánlás
Nem emlékszem pontosan mikor vettük meg a játékot, de azt tudom, hogy rögtön kedvencem lett, és mivel cooperatív illetve vannak benne csillogós tárgyak, így páromnak is a szívébe lopta magát. Egyszerűen remek! Akik esetlegesen olvassák Lovecraft-ot azoknak kivételesen nagyszerű lesz látni a karaktereket, a helyszíneket, a mérhetetlen véneket. :) Szerintem elképesztő módon adja vissza a világot, még ha kicsit kalandosabban is mint horrorisztikusan.