A Bolt nyitva: Hétköznap 12 -19 -ig, Szombaton 10 -18 -ig Címe: 1067 Budapest Szondi u. 18/a.
Andrew Dahl zászlóst épp most vezényelték az Egyetemes Szövetség zászlóshajójára, a Rettenthetetlenre. Kiemelt állomáshelyén Dahl nemcsak arra büszke, hogy a Xenobiológiai laborban dolgozhat, hanem, hogy részt vehet a felderítéseken is a hajó híres tisztjeivel.
Az élet nem is lehetne szebb... amíg Andrew rá nem jön, hogy
(1) minden felderítés halálos konfliktus egy idegen erővel,
(2) a hajó bizonyos tisztjei mindig túlélik ezeket a konfliktusokat, miközben
(3) egy alacsonyabb rangú katona elkerülhetetlenül meghal.
Ezek után nem meglepő, hogy a ravaszabbak mindenáron igyekeznek kibújni a felderítések alól. Ráadásul Dahl olyan információkba botlik, amelyek hatására a barátaival együtt teljesen átértékeli, hogy mit is jelent a Rettenthetetlen fedélzetén szolgálni. Ahonnan csak egy eszelős, iszonyatosan kockázatos terv révén menekülhetnek meg.
Ez a fantasztikus regény valójában egy vicces szatíra, amiben a szerző gátlástalanul kifigurázza a Star Trek Enterprise űrhajójának fedélzetén zajló életet, a legénység szemszögéből mutatva meg, hogy milyen halálosan veszélyes űrkutatást és bolygófelderítést végezni. A mű címe is a Csillagflotta űrhajósainak vörös egyenruhájára utal.
A történet igazából a 9. fejezettől kezdve válik igazán izgalmassá és szórakoztatóvá. Nekem rögtön támadt is egy ötletem, hogyan lehetne még kikerülni a Narratívából: ha eljátszák a szereplők a saját halálukat és kilépnek a történetből, majd elmennek egy olyan helyre, ahol a Narratíva nem találhat rájuk, például azért, mert már sokszor járt ott és lerágott csont az a hely a Narratíva szempontjából.
Az egyetlen dolog, amit hiányoltam a történetből, az a Narratíva hatásának értelmes (fizikai) magyarázata. Viszont kellemes meglepetés, hogy a regény vége után még következik három kapcsolódó novella, amik a történet oldalágait mesélik el az egyes szereplők szemszögéből. Ez egy kifejezetten érdekes megoldás volt a szerző részéről, hogy nem illesztette be ezen eseményeket a regénybe.
Hát ez erősen a "meh" kategória lett... Kisregényben (max. 50-60 oldalban) tökéletes lenne, mint szatirikus gondolatkísérlet a "mi lenne ha egy Star Trek-szerű sorozatról kiderülne, hogy - a karakterei szemszögéből - az maga a valóság", de ezt (vélhetően kiadói nyomásra) kihúzni komplett regény méretűvé súlyos hiba volt. Erőltetett, izzadtságszagú, túlhúzott, nagyon hamar kifulladó valami lett belőle, amit a (szokás szerint) zseniálisan cinikus karakterek sem tudnak megmenteni. A sztori lezárása után behajított plusz "fejezetek" pedig kimerítik a "ezt meg minek kellett???" kategória minősített esetét. Scalzitól ez nagyon nagy csalódás... :(