D&D Temple of Elemental Evil (Angol kiadás)

Értékelések

Zapreskó Gábor : 2015-06-18 21:03:39
Nagyon jópofára sikerült kaland, az elődeiből (Castle Ravenloft, Wrath of Ashardalon, Legend of Drizzt) csak tanult. Ugyanazt a rendszert használja mint a többi D&D Adventure System játék, pár ördögien rafinált finomítással amik érdekesebbé teszik a játékmenetet.

A szabályok, képességek és kalandok ugyanúgy angol nyelvűek mint ez elődeinél. Ha nem értünk angolul, sajnos a játék élvezetéhez szükségünk lesz fordításra nagyjából mindenhez ami a dobozban megtalálható és nem műanyagból készült.


Ami jó:

Az öt hős mind jól játszható, megvan a maguk szerepe, erőssége. A szörnyek öldöklésén, elmozgatásán és egymás gyógyításán túl bővül az arzenálunk. Tudjuk támogatni egymást újradobásokkal, több cselekedetet felhasználva meg tudjuk tisztítani a terepet csapdáktól, vagy kijátszhatjuk az ellenfél taktikáit, sőt ez alkalommal rajtunk a sor, hogy lebénítsunk pár szörnyet miután a korábbi D&D társasokban minket kábítottak, mérgeztek, lassítottak stb...
A hősök kellően különböznek egymástól, elég erősek, de mégsem Drizzt és társai akik anélkül nyomnak le útvesztőket, hogy hajuk szála meggörbülne. 1-5 játékossal játszható és minél többen veszünk részt a játékban annál nagyobb buli.


A felhasználható varázstárgyak is bővültek, változatosabbak lettek. A talált varázskard már nem csupán +1-et ad dobásunkhoz, hanem sajátos támadása van amikor használjuk. Némely ritkább varázstárgy ereje vetekszik Daily képességeinkkel, vagy túl is szárnyalják azokat valamilyen hátulütőért cserébe. A legtöbb tárgy viszont nem véglegesen marad nálunk: elveszíthetjük, elcserélhetjük, eladhatjuk őket, vagy egy szerencsétlen laphúzás akár "az arcunkba robbanthatja" nagy becsben tartott varázstárgyainkat.
Emiatt nemigen akad Jolly Joker amivel ledarálhatnánk a labirintust, az erősebb tárgyakat pedig épp az teszi értékessé, hogy meg kell tartsuk őket, a játék ugyanis szereti büntetni a vagyont és varázstárgyakat felhalmozó játékosokat.


Ez alkalommal a 13 előre megírt kaland egy összefüggő történetet képez. Hőseink megtartják a csatában szerzett kincseiket és nem butulnak vissza kezdő helyzetbe minden játék előtt. Így aztán szintlépés után tovább fejlődhetünk a kalandok között powerupok segítségével, illetve szabadon variálhatjuk képességkártyáinkat a történet során. Teljesítményünk függvényében az ellenfelek is máshogy reagálnak, minden kaland után különböző feltételekkel, utasítások alapján bővülnek a paklik, így egyre keményebb lesz a kihívás, de a megtalálható kincsek is egyre értékesebbek lesznek. Ráfaragni akkor fogunk, ha az erősebb varázstárgyak elúsznak és hagyjuk a szörnyeket korán felerősödni...

A labirintus felfedezése során ezúttal több szörnyet is találhatunk területenként, vagy akár megúszhatunk egy-egy felfedezést ellenség nékül is. A folyosók és elágazások több pontját pedig lehetséges csapdák védik, ahogy a labirintus bejáratát, a kezdőterületet is. Ezek csak akkor aktiválódnak, ha rájuk lép hősünk, vagy ha nem sikerül megbütykölnünk őket. Igaz a csapdajelzők fele üres, ha más nem csak azért, hogy elbízzuk magunkat és átgázoljunk a következő csapdán (ami bizony komoly veszteséget tud okozni). Ennek az új mechanikának a lényege a felfedezés lassítása, így többször húzunk az Encounter pakliból. Cserébe a szörnyekből nyert tapasztalati pontok egyetlen célja a minket szivató kártyák a szelektív kivédése lesz, a szintlépés mechanikája már ettől független. A hősök kiképzése és fejlesztése pénz alapú és kalandok között végezhető, már nem mázli kérdése. Általában egy kaland után egy hős mindenképp tud fejlődni ha jól gazdálkodunk a játékpénzzel és varázstárgyakkal.

Újdonság még a városi kaland, ahol nyomozhatunk kémek után, vagy épp kimenthetjük a falusiakat a megostromolt épületekből, így értékesebbnél értékesebb kincsekkel hálálják meg hőstettünket.

A Drizztben már játszadoztak a készítők a gondolattal, hogy nem csak csapatban, hanem versenyezve, vagy egymás ellen is játszhatunk. Ez a játék nem ennyire nyíltan állít szembe bennünket, hanem a kapzsiságunkkal játszik. Többször próbál megvesztegetni bennünket kincsekkel és varázstárgyakkal, hogy szúrjunk ki társainkkal. Egy idő után pedig, ha a többi játékosnak fontosabb volt a kincsszerzés mint az összedolgozás, vagy épp mi magunk vagyunk nagyon kapzsik... Nos, akár a főgonosszal is szövetkezhetünk, hogy ha a többiek nem is, de mi a nyertes oldalon álljunk.
Az aranypénz illetve tárgyak gyűjtögetése pedig azért nagy szám, mert a hőseink számára elérhető powerupok száma véges, és az azonos típusú kiképzések egyre több játékpénzbe kerülnek. Ennek eredményeként vagy nagy lesz a versengés az erősebb powerupok korai megszerzéséért, vagy pedig előregondolkodóan kell együtt dolgoznunk társainkkal és megegyezve összedobni aranykészletünket a szükségesnek ítélt fejlesztésekre. A kapzsiság/áruló mechanika pedig újabb csavart jelent, hisz megvehetjük papunknak az összes powerupot hogy maximalizálja a csapat gyógyítását, de később lehet, hogy épp ő áll ellenségeink mellé, mi pedig hoppon maradunk. Az első ránézésre csapatjáték így könnyedén válhat versengéssé vagy egymás elleni játékká (csak arra vigyázzunk, ne vesszünk össze a játékon kívül emiatt).


Ami nem annyira jó:

A figurák kedvelői picit talán csalódni fognak. Nagyrészük ugyan szépen néz ki, a játék spórolt a változatosságukkal, mert kapásból 12 szörny fog szintet lépni kalandozásaink során, akik ugyan azt a 4x3 figurát használják miután felerősödtek. A hozzájuk tartozó szörnykártyákat ilyenkor erősebbekre cseréljük, de elődeik modelljét használják. A négy elementál pedig sajnos nem a legszebb figurát kapta (aki tudja helyettesíteni őket valószínűleg fogja is). Velük többször is összecsapunk a könyvben lévő 13 epizódos kaland folyamán, és amikor már nagyon királyok leszünk, bekerülnek a szörnypakliba is. Így már nem főgonoszként, hanem átlagellenfélként találkozhatunk velük felfedezés közben. Ezzel megint csak 4 újrahasznált ellenféllel számolhatunk a figurák terén.
Cserébe az nyújt változatosságot a játékmenetben, hogy mikor egynél több rosszfiúval futunk össze felfedezésekor, a különböző összetételű szörnycsoportokat más-más módon kell majd kezeljük. A doboz tartalma emiatt valahogy kevesebb, de mégis több.
3x3-as talpú figura nincs ebben a dobozban, elődeivel ellentétben. Cserébe ezúttal repülő sárkányt kaptunk és a 2x2-es talpú Ettin a legnagyobb figura a dobozban. Szerencsére mindkettő elég jól néz ki, bár az előre megírt kalandok során ezúttal sem látjuk őket többet mint az előző társasok főgonoszait.

Az én fő bajom a játékkal (és ez nem fog minden érdeklődőt érinteni, illetve megkerülhető) az új logója. Ez gyönyörű szépen ott szerepel az összes kártya hátoldalán, azonnali pillantásra megkülönböztetve őket a korábbi Adventure System játékok elemeitől. Ha más is szereti keverni ezeket a társasokat illetve saját kalandokat összedobni a különböző paklik vegyítésével, szüksége lesz olyan kártyavédőre, ami eltakarja a kártyák hátlapját, különben egyértelmű lesz ha új/régi kártyalap szerepel a saját paklik tetején. Az Adventure System társasok egyik fő ereje a kompatibilitás és modularitás, egymással keverhetjük, bővíthetjük őket.


Végeredményül a kalandozós, felfedezős, kooperatív és D&D játékok kedvelőinek csakis ajánlani tudom. Elég újítás és apró rejtett változtatás van a lapjárásban, ami új élményt nyújt, míg megtartja a rendszer jól bevált elemeit.
Egy végigjátszást mindenképp megér a játék, lehetőleg minél több játékossal a maximális játékélményért. Jó csapattal iszonyúan szórakoztató, akinek pedig megvan valamelyik másik D&D társas, a játékok élettartama és változatossága megnő, hisz egyik elemeivel bővítheti a másikat. Behozhatjuk Drizztet és Artemis Entrerit párbajozni a megostromolt város utcáin, vagy próbára tehetjük keményen kiképzett hőseinket Ashardalon és Strahd ellen, miközben harcosunknak és mágusunknak a többi játékban megjelent képességeket és kincseket adjuk.
Első ránézésre ugyan kevesebbet nyújt mint elődei, de ha esélyt adunk neki látni fogjuk hogy jól sikerült.
A D&D Adventure System iránt érdeklődőknek ezt, vagy a Legend of Drizztet (ennél valamivel könnyebb) ajánlanám kezdésnek, a változatos játékmódok és kalandok miatt is.
Ha nem akarjuk keverni a társasokat és önálló 1 dobozos játékot szeretnénk kiegészítők nélkül, az Adventure System alatt megjelentek közül játékmenetre messze ez a legjobb, pár figura szépséghibája ellenére is.
Gasparics László : 2020-05-29 20:35:56
nagyon szeretem a D&D társasjátékokat, elsőként a Castle Ravenloft-ot vettem meg, és szinte azonnal igényem lett beszerezni a többit is. a Temple of elemental evil a sorozat új generációjából való, ami alatt azt kell érteni, hogy a játék szemmel láthatóan is fejlettebb, részletesebb, mint a zseniális elődök, de több lehetőséget is kínál. A figurák nagyon igényesek, és más játékokhoz is kiválóan használható (én Frostgrave-hez használtam fel őket). csak ajánlani tudom!
Gasparics László : 2020-08-13 14:06:08
Szeretem a D&D társasjátékokat, legnagyobb kedvencem a Castle Ravenloft. Azért is vágtam bele nagy lendülettel a Temple of elemental evil-be, mert hasonló élményre számítottam. A helyzet az, hogy a tapasztalatom kettős: a játék maga nagyon igényes, rengeteg, más játékhoz is kiválóan használható kiegészítőt tartalmaz, a figurák nagyon szépen kidolgozottak, a nyomtatott anyagok pazar minőségűek. A játék maga azonban nagyon nehéz, már az első küldetés olyan túlerővel állítja szemben a kalandozni vágyókat, hogy alaposan fel kellett kötni a nadrágunkat. Sajnos ez a nehézségi szint szerintem nem való mindenkinek, aki azonban nem riad vissza a brutális kihívástól, esetleg más játékhoz is fel tudja használni a kiegészítőket (mint pl én is teszem), annak jó vétel lehet.
508962086266