Rodrigo Diaz de Vivar, El Cid életét számos legenda övezi, ugyanakkor alakjáról nagyon kevés tény derül ki a korabeli és későbbi forrásokból. Allen Newman regénytrilógiája a történeti forrásokra és irodalmi alkotásokra támaszkodva fordulatos, olvasmányos formában dolgozza fel a reconquista legismertebb alakjának élettörténetét.
A trilógia második kötetében El Cid előbb kegyvesztetté, majd egy királyi engedély nélkül indított hadjárat miatt száműzötté válik, és végül Zaragozában, Al-Muktadir emírnél lel menedéket, mi több, az emír hadvezére lesz. Ám amint attól rettegett, elérkezik a pillanat, amikor választania kell, hogy egykori uralkodója, vagy a zaragozai emír pártjára áll a harcban.
Miközben Al-Andalusz népei egymással vannak elfoglalva, a fanatikus afrikai berberek átkelnek a Gibraltári-szoroson és szent hábrút indítanak a hitetlenek és eltévelyedettek ellen...
"Mint a fergeteg, zúdult rá a keresztény táborra a háromezer szudáni alkotta sereg. Észak felől érkeztek, abból az irányból, ahonnan senki nem számított támadásra. A csata a távolban, keleten zajlott, s ameddig a szem ellátott, sík vidék terült el: ha a mórok áttörték volna a keresztény lovagok hadrendjét, még rengeteg idő marad a tábor kiürítésére, azonban a szudániak megkerülték a dombokat, azok takarásában, észrevétlenül közelítették meg a keresztények által levert sátrakat és hátrahagyott szekereket.
Olyan váratlanul jelentek meg, mintha a föld alól bújtak volna elő - s ez nem is tűnt elképzelhetetlennek, mert annyira feketék voltak, mint az alvilági ördögök. Csak a kénkőszag hiányzott."