Bestiákra és barbárokra vadászó, nyers húst zabáló szörnyeteg portyázik az erdőkben.
Külsőre olyan, mint egy druchii, de az ereje és gyorsasága több, mint félelmetes, ráadásul egy vérszomjas nauglir segíti. Senki sem lehet biztonságban, aki a közelébe kerül.
A szörnyeteg egy bizonyos irányba halad, a jelek szerint Tz’arkan iszonyú templomába igyekszik. Hogy mi végre, azt csak ő tudhatja – vagy talán még ő maga sem. Vadállat, az értelemnek, az intelligenciának látszólag a szikrája sincs meg benne.
Talán nem is lenne képes elmondani, mi történt vele néhány héttel korábban, azután, hogy megszerezte a Torzkardot és kijutott a Hóhérok Városából.
Talán már nem is emlékszik a Boszorkánykirállyal való találkozására, az egyik rokona ellen vívott csatára és az ostromra, amelyben valódi hősként küzdött. Talán már a teste sem az övé, hanem azé a démoné, amely a saját szabadulása érdekében bárkit és bármit képes feláldozni…
Sötétpenge Malus számára csupán egyetlen kérdés létezik: vajon képes lesz lerázni magáról Tz’arkan igáját, vagy a testét örökre a démon fogja bitorolni?