Asimovnak ez a könyve – a szerzőt nyilván nem kell bemutatni – a legkorábbiak közül való. Főhőse Dr. Susan Calvin, aki a magánéletében ugyan nem túl sikeres – csúnyácska, és az emberekkel szemben is bizalmatlan –, ám a szakmájában, a robotpszichológiában kétségbe vonhatatlan tekintély. Susant a robotlelkek érdeklik, s nyugdíjba vonulása előtt, 2058-ban felelevenít néhány izgalmas epizódot az Amerikai Robot- és Gépember Rt. alkalmazottjaként eltöltött ötven évéből – ezekből az epizódokból, sztorikból áll össze a könyv. Olvashatunk benne sértett önérzetű, az emberek állítólagos felsőbbrendűsége ellen lázadó (s ezért az eszükön túljárni kívánó) robotról; önnön létére reflektálni tudó gépemberről, aki előbb Descartes tanainak hívévé szegődik, majd pedig egy robot-isten prófétájának képzeli magát; de az emberek gondolataiban olvasni képes (és ezzel jókora kalamajkát kavaró) csodamasináról is. A robotlelkek persze jóval egyszerűbbek, mint az emberiek, működésük mindössze három erkölcsi törvényre dedukálható – éppen ennek az egyszerűségnek és áttekinthetőségnek köszönhető a Dr. Calvin által nyújtott esetleírások szellemitorna-jellege. A pszichológusnő ugyanis nem is annyira motivációk után nyomoz, hanem sokkal inkább logikai feladványokkal küzd meg: a megoldás minden esetben elérhető pusztán a három törvény újszerű átgondolása révén. Matematikusoknak, logikai feladatok szerelmeseinek éppen ideális olvasmány – és persze mindazoknak, akiket érdekel, hogy milyennek képzelték az előttünk álló fél évszázadot jó hatvan évvel ezelőtt.