Kissé kínos, ha valaki arra tér magához, hogy leggyűlöltebb ellensége vártömlöcében hever megláncolva. És még kínosabb, ha rádöbben, hogy azért került ide, mert megölte ellensége egyik legkedvesebb emberét. És ha erre nem döbben rá magától, hát válogatott kínzásokkal készséggel rádöbbentik az arra illetékes kínzómesterek. És hogy mi lehet még ennél is kínosabb? Talán az, amikor a fogoly már azért könyörög, hogy engedjék meghalni, és még ennek a kívánságának sem tesznek eleget. Lehet, hogy valamit terveznek vele?
Skandar Graun
nem raboskodik hosszan. Belátja tévedéseit, hűségesküt tesz Mark'yhennonnak, s részese lesz annak a világhódító különítménynek, melynek feladata, hogy akár a föld alól is előkerítse a kis boszorkányt, Xilanne-t, de még inkább értékes zsákmányát, a Káosz Szívét. Azonban még nem is sejtik, hogy már gyülekeznek ellenük a Káosz erői, és hamarosan sor kerül a legmonumentálisabb küzdelemre, amely a Káosz és a Rend harcában valaha is előfordult. Mert ez az év:
a Káosz Éve