Igen, hát Tika valóban gyönyörű!
Persze, Kala is az volt - az embernek az anyja mindig szép! -, ám Tika
másképp volt az. A maga módján leírhatatlanul gyönyörű, ahogy azt
Tarzan épp érezni kezdte; bizonytalan, ködös, forró érzésekkel.
Éveken át Tikával játszópajtások voltak, és Tika továbbra is játékos
maradt, míg a vele egykorú fiatal hímek hamarosan nyers modorúvá,
mogorvává lettek. Tarzan, ha egyáltalán elgondolkozott a dolgon,
alkalmasint azzal magyarázta növekvő vonzalmát a fiatal nőstény iránt,
hogy ők ketten, egykori játszótársak, csak ők őrizték meg ezt a hajdani
pajkoskodó kedvet.