Amikor a rémült Akut felkapta a fejét, azt látta, hogy fentről egy
párduc ugrik feléje, és a párduc hátába kapaszkodva azt a fehér majmot
pillantotta meg, aki annak idején legyőzte őt a nagy víz partján.
A majomember belemélyesztette fogait Sita tarkójába, jobb kezével
átfogta a fenevad nyakát, a bal kezében szorongatott vékony kődarabbal
pedig újra meg újra lesújtott a párduc testére a bal lapockája mögött.
Akutnak alig volt ideje félreugrani, nehogy a dzsungel eme vérszomjas szörnyei maguk alá temessék.
A két vadállat hatalmas robajjal érkezett le a földre a majom lábainál.
Sita hátborzongatóan sivított, morgott és bömbölt, a fehér majom pedig
némán, de annál állhatatosabban kapaszkodott bele zsákmánya vergődő
testébe.