Végre egy újabb Renier könyv a boltokban! - mondják sokan, akik
szeretik az írót. Ámbátor állítólag három fajta ember él a földön. Van,
aki szereti Renier-t olvasni, mások pedig nem, és vannak, akik csak
most fogják megkedvelni. A fanyarszívű cinikus könnyen kijavíthat
engem, és mondhatja, hogy vannak olyanok is, akik ezentúl sem fogják
dicsérni.
Remélem, hogy nem így van.
Igaz, ami igaz, ezek a karcolatok az európai sötét középkort mutatják
be "némi" fantáziával fűszerezve és kétségtelen, hogy az író nem szépít
a valóságon. Ugyan miért is tenné? Vajon a múzeumok vitrinjeiben
kiállított tárgyak, azok szépítik-e a múltat, vajon a festők ecsetjei
mit ábrázolnak a történelmünkről. Hangtalanul bár, de elmondják
titkukat.
Hogy mit várhat a tisztelt olvasó ettől a könyvtől? Borzongást, egyedi
hangulatot, meghökkentő fordulatokat, a szereplők részéről egy nagy
adag intrikát, gyarlóságot, hatalomvágyat stb., egyszóval mindent, ami
a sikerhez kell. Mindazonáltal nem pusztán könnyű felhőtlen szórakozást
ígérnek ezek a lapok, és a gyengébb idegzetű olvasóknak csak óvatosan
merem ajánlani. Szerencsére azonban elmondhatom, hogy az olvasólámpa
fénye mellett, még marad kapaszkodó a megnyugtató valósághoz, ugyanis a
történeteket átszövi a humor, amely felszabadít a mondanivaló kősúlya
alól.