Sok-sok évvel ezelőtt Margaret Weis és Tracy Hichman elmesélte egy
maroknyi csapat küzdelmét, melynek tétje a világ megmentése, a jó és a
gonosz közötti törékeny egyensúly megőrzése volt.
A háborút akkor megnyerték, és a béke nyugalma köszöntött be Krynnen. A
kis társaság tagjait hősökként ünnepelték. Az idő folyója azonban
tovahömpölygött...
A hősök arról álmodtak, hogy biztos és nyugodt kikötőre lelnek e
gyorsiramú folyón. De az örök hatalmak egyensúlya könnyen megbomlik és
gyorsan változik. A Sötétség Királynőjét csupán legyőzték -
elpusztítaniuk nem sikerült. Ereje hatalmas, míg az emberek gyengék és
nem tanulnak az elkövetett hibákból. A leckét elfelejtik, vagy nincs
szemük az igazságra. A folyó megárad... vize örvénylik... pusztító
hullámokat korbácsol a közelgő háború vihara.
A Dárda Hőseit azonban már nem ragadják el a tomboló hullámok. Az ő
idejük rég lejárt, legendájukat már megénekelték. A jövő kulcsát át
kell hát adniuk a fiatalabbaknak és erősebbeknek.
A kardot - vagy éppen a dárdanyelet - már az új nemzedék hőseinek kell
megragadniuk. De vajon elbírják-e majd apáik fegyvereit? És vajon elég
bölcsek-e, hogy eldöntsék, kinek az oldalán szálljanak harcba?