Dollen zajt hallott az ajtó felől. Kopogtak? A vihar hangja szinte minden más neszt elnyomott.
- Tessék! - kiáltotta.
Egy férfi lépett a kabinba. Behúzta maga mögött az ajtót. Piros, térdig
érő műanyag esőköpenyt és arcát elfedő csuklyát viselt. A kezén és a
védőöltözet kesztyűje. Ilyenkor a tornyon minden munkás ezt viseli, nem
is csoda. A vihar nagyon meggyötri az embereket. A férfi megszólalt:
- Az alsó szinteket légmentesen lezártuk, mérnök úr. A csőraktárban lekötöttük a fúrócsöveket. A gépházat is bezártuk.
- Rendben van. Remélem, előtte meggyőződtek róla, hogy nem maradt benne senki.
- Természetesen - felelte amaz, és kesztyűs keze a zsebébe csúszott.
Pár másodperccel később az ablakon beszűrődő félhomályban egy pisztoly
csillant... Mielőtt Dollen kiálthatott volna - a döbbenet elvette
szavát -, az ismeretlen cselekedett.
A dörrenések zaját elnyelte a tornyot rohamozó szél üvöltése.