Valami megmozdult a hóban! Hírtelen tört előre, szinte látni sem
lehetett a mozgását. Beleolvadt a tájba, eggyé vált a tájat uraló
fehérséggel. Még messze volt a fiútól és a bernáthegyitől, olyan
kétszáz méterre az erdő szélén, de ahogy nőttön-nőtt a sebessége, már
veszélyesnek látszott. A hangtalan suhanás néhány másodperc múlva
elérte a Torony tetejét. Felemelkedett, magassága elérte a két métert,
s egy pillanatra úgy tűnt, hófal lehet, amit emberi kéz épített. Egy
tizedmásodpercre megmerevedett, de utána ráomlott Marti testére, és
teljesen beborította, belepte és elpusztította.
A KGB Géntechnikai Csoportjának biológiai részlege alkotta meg azt a
különleges organizmust, amely pontosan úgy nézett ki mint a hó. Egy
robbanás során a tenyérnyi anyag kiszabadult a laboratóriumból, és
önálló életre kelt. Miközben sorra gyilkolta az embereket Finnország és
Norvégia északi területein, folyamatosan növekedett, és erősödött.
A hadsereg alakulatai sem tudták megfékezni a láthatatlan, némán
gyilkoló Hósuhanót. Az emberek féltek a hótól. A mindent beborító
vakító fehérségben ott rejtőzött a félelmetes szörnyeteg, és senki sem
tudta, hol és mikor fog legközelebb lecsapni.
Egyetlen módszer kínálkozott az elpusztítására, de ehhez előbb csapdába kellett csalni.
Akik vállalkoztak erre az emberfeletti feladatra sohasem tudták elfelejteni a Hósuhanó őrült haláltusáját.