Valahol, a Quiron-tenger néven ismert határtalan kékség délkeleti
peremén karcsú, mészfehér tornyok törnek az egek azúr végtelenje felé.
Yankar, a partvidék egyetlen toroni nyelvű városállama születését és
fennmaradását egy háromezer éves törvénynek köszönheti. A császári
parancs hagyományosan egyetlen nemzedéknyi időre - százegy esztendőre -
taszítja ki a famor családokat, ha nemzetségfőjük a fekete selyembe
csavart tőrre sem bizonyul méltónak. Vagy nemesi vérvonala túl értékes,
hogysem magva szakadjon.
A kyr-utód száműzöttek városa hivatalosan nem
is létezik a Császárság előkelői szemében. Nem szerepel a Dél-Quironeát
ábrázoló toroni térképeken sem. A Császárságban csak Szajhavárosként
emlegetik e menedéket, melynek kanyargós utcáin jól megfér a kemény
köztoroni nyelv a lágyan pergő dzsad hadarással, vagy az éneklő
pyarronival. Eszményi búvóhely az Északi Hármak kémei, vagy a
Császárság ellen szövetkező kalandorok számára. Rashad Bugadaj, a
Carradol boszorkánymestereinek keményfejű rabszolgája azonban megismeri
a száműzöttek és bajkeverők városának valódi arcát. A boldogtalan
vadork számára Yankar nem egyéb a Birodalom gigászi egérfogójánál, ahol
reá mindig a csalétek szerepe jut. És nem érti, miféle események
zavarják családi orgyilkosok, ordani tűzvarázslók, s veszett hírű
kalandozók karjaiba, hogy mi köze lenne aquirokhoz, Crantához, no meg
egy elf Álomtáncoshoz...