Heri Kókler ránézett az órájára, amelyen bonyolult szimbólumok,
napocska, sötét felhők, kék ég és villámok mutatták az időt. A számlapon
ebben a pillanatban világítani kezdett a napocska. Az ifjú
varázslópalánta ebből rögtön tudta, hogy itt az idő. Villámsebesen
magára kapta az álöltözetet, a parókát, a pincér ruhát, a lakkcipőt.
Megnézte magát a tükörben, de meg kelleti állapítania, hogy bizony
szörnyen fest. Magában pozitív gondolatokkal igyekezett ellensúlyozni az
iménti tényt.
– Lehet, hogy szörnyen festek, de klasszul énekelek, szépen írok, és jól szavalok – motyogta.
Hermelin intett a szemével Herinek. ami borzasztó látvány volt, ha ebbe a dologba jobban belegondolunk.
– Indulj, Heri! – mondta kis Genny, és biztatóan rámosolygott Herire.
Heri ideges volt, mert tudta, hogy a mostani fellépésén elég sok
múlik. Az életük, mások élete, a Föld jövője és a Világmindenség sorsa.
A pálmafák árnyékában, a napsütötte mediterrán teraszon, ott bagózott pihe-puha párnákkal kibélelt
speciális napágyán, fekete fürdőköpenykéjében, amelyet máskor csak vérfürdők alkalmával szokott
viselni, a Halál. Már csak Heríre és a Halál Derelyéjére várt.
A több mint kétszázezer példányban eladott, nagy sikerű, kacagtató
paródia-sorozat legújabb kötete, a Heri Kókler és a Horror Háza című
könyv folytatása, ezúttal is remek szórakozást tartogat minden
humorkedvelő olvasó számára. Ne habozz, vedd meg te is! Most!