A szerelem öl, butít és nyomorba dönt - szokták mondani a sokat
tapasztalt öregek, s ilyenkor általában egy bomba jó nőre gondolnak,
aki tönkretett egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiút. De mi
van akkor, ha egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiú -
pontosabban kamasz fiú - szerelmének tárgya egy ócska, kimustrált,
csupa rozsda autó? Egy húszéves, egykor ragyogó szépségű s még mindig
elbűvölő alakú 1958-as Plymouth Fury, "akit" ráadásul Christine-nek
hívnak? Nos, miután Arnie Cunningham libertyville-i középiskolás diák
első látásra fülig beleszeret Christine-be, s őrülten, elvakultan, a
végsőkre elszántan szemberfordul szüleivel, egyetlen barátjával, sőt
egyetlen barátnőjével is, hogy megszerezhesse, illetve megtarthassa "
őt", a tétel minden kétséget kizáróan erre az esetre is igaz.
Bonyolítja a helyzetet, hogy Christine nem közönséges autó. Arnie
barátnője szerint egy féltékeny, vérszomjas dög, aki mindenkit elüldöz
a fiú mellől. S valóban, ahogy Arnie-nak sikerül üzemképes állapotba
hoznia Christine-t, egyre-másra rejtélyes módon és bestiális
kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok bolydítják fel a kisváros békés
mindennapjait. Bizonyítékok hiányában tétován tapogatózik a
nyomozótiszt. Bizonytalan sejtésekkel viaskodik a jó barát, Dennis
Guilder és a barátnő, Leigh Cabot is, akiket az egyre
megfoghatatlanabbá váló, szörnyű események magától értetődő
természetességgel sodornak egymás karjaiba. Érzéki csalódás, a képzelet
játéka csupán vagy valóság az az oszladozó hulla szagára emlékeztető
bűz, amely hol halványabban, hol orrfacsaró módon Christine-ből árad? S
vajon mi okozza azt az ijesztő változást, ami Arnie megjelenésében és
viselkedésében végbemegy, attól kezdve, hogy Christine-t magáénak
tudhatja? Talány és meghatározhatatlan rettegés mesteri adagolásával
tartja fogva az olvasót a kitűnő amerikai író, akinek már korábbi
regénye, a Ragyogás is nagy sikert aratott.