"Volt egy oldata, amelyet a holttestek vénájába fecskendezett, és ha
azok elég frissek voltak, akkor sajátosan reagáltak. Westnek komoly
problémát jelentett, hogy megtalálja a megfelelő képletet, mivel minden
szervezetnek más-más stimulusra volt szüksége. A rettegés követte
Westet, amikor eltöprengett részleges kudarcain, mert kimondhatatlan
lények támadtak a tökéletlen oldatokból, vagy a nem kellően friss
tetemekből. E kudarcok egy része életben maradt - egy a bolondokházában
tartózkodott, mások eltűntek, - és ha West a lehetséges, bár a
valóságban mégis elképzelhetetlen eshetőségekre gondolt, gyakran
megremegett szokásos egykedvűségének álcája alatt...
Még mindig látom Herbert Westet a baljós villanylámpa alatt, ahogy
befecskendezi az újjáélesztő oldatot a fej nélküli testbe. A jelenetet
nem tudom leírni - elájulnék még ha csak megpróbálnám, mert őrület
töltötte meg azt az osztályozott csontokkal telezsúfolt szobát,
amelynek síkos padlóján csaknem bokáig gázoltunk a vérben és a
csekélyebb emberi hulladékokban, ahol egy távoli sarokban rémisztő
árnyai között ocsmány hüllő-borzalmak bugyborogtak, pöfögtek, és
fortyogtak a halvány zöldeskék láng kísértete fölött"