Világszerte ritka az olyan regény, amely fiatal és idősebb, kezdő és
ínyenc olvasót egyaránt lebilincsel. Kiragadja az egyforma hétnapokból,
átemeli egy képzelet teremtette világba, s csoda közegébe, amely
bármennyire különbözik megszokott valóságunktól, egészen mégsem idegen
tőle. Álombéli más, mint Donaldson regényfolyama is, amelynek minden
kötete legalább annyi ideig szerepelt a nyugati sikerlistákon, mint
Tolkien híres könyve, A gyűrűk ura; a párhuzam korántsem véletlen.
(Filmeket is emlithetnénk, a Csillagok hárború-ját, az ujabbak közül a
Willow-t)
A regény hőse, Thomas Covenant, betegsége által megbélyegzett, örök
magányra ítélt ember. Mikor baleset éri, élete másik világban
folytatódik, ahol egyértelműbb a jó és rossz különbözősége - de melyik
a valódi s az álom teremtette? A hely, ahol addigi élete pergett, nem
engedte, hogy törvényeitől, szokásaitól különbözve éljen, holott ezek
oly gyakran kerültek ellentmondásba a sajátjával.
Mint a világirodalom ősi remekeiben, Donaldson regényében is utazik a
főszereplő, s útja során hihetetlenebbnél hihetetlenebb kalandok esnek
meg vele. Thomas Covennant hírvivő, akinek a Lordokkal együtt szembe
kell szállnia a Kárhozat Urával, a rossz megtestesülésével. Megmenti
barátait, jóllehet ő nem egyértelműen jó vagy rossz, mint e csodavilág
teremtményei; bűnt követ el, de éppen bűntudata az, amely választásra
kényszeríti. Jóslat jár előtte, várja a szerep, amit be kell töltenie,
s Covennant bizony nehezebben azonosul vele, mint Covenanttal az
olvasó, akit elragad, magával sodor a mese árja, amely a csodák
ellenére is választ ad kérdéseire, holott az ő élete csak a köznap
valóságát ismeri. Régen jelent meg regény, amely az ember
csillapíthatatlen meseigényét ilyen lebilincselő művészettel elégítette
ki.
Donaldson nagy sikerű regénye különös, a régi krónikákra emlékeztető,
archaizáló nyelven íródott, hogy ez magyarul is az eredetihez hasonló
színvonalon szólal meg - ritka fordítói remeklés.