Végre teljes a Fanfár trilógia!

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE

Képzeljünk el egy zenekart. Huszonéves tagjai írnak egy dalt, ami nem válik slágerré, de sokaknak tetszik. A szerzők érzik, meg lehetne ezt jobban is csinálni, talán újabb részeket lehetne hozzáálmodni, de valahogy sosem szánják rá magukat erre a lépésre. Eltelik mondjuk... 26-27 év és jön egy producer, akinek mindig a kedvencei közé tartozott a dal. Addig-addig biztatja a zenekar tagjait, míg azok nekiállnak, áthangszerelik a régi hárompercest - összehoznak belőle egy négypercest.

Közben különválnak a producertől, átmennek egy másikhoz, aki mindig ismerte a dalt, de újra meghallgatja néhány százszor, majd elmondja, szerinte min kellene változtatni, hol nem ível megfelelően a dallam, hol szól rosszul az egyik vagy a másik hangszer, mivel lehetne esetleg kiegészíteni az eredetit; közli, szerinte ebből akár egy ötperces szám is lehetne.

A zenekar tagjai pedig ismét nekiállnak, figyelembe veszik a javaslatokat, bele adnak mindent, amit az elmúlt huszonöt év során megtanultak, amit annak idején nem tudtak. Megtartják a régi dal legjobb részeit, ezeket áthangszerelik, kicserélik a verzét, ide-oda tesznek egy-két új átkötést, a befejezést is megváltoztatják - összehoznak egy nem három, nem négy, nem öt, hanem egy tízperces, finoman megkomponált művet, és remélik, hogy ez a régi, de mégis más, egészen eredeti szám már valóban tetszeni fog a közönségnek.

Valahogy így vagyok az 1994-ben megírt Fanfár-trilógiával, aminek első két része 1995-ben jelent meg, a harmadik még sohasem. Az én esetemben az első producer T.R. volt, a második pedig B.T. mindkettejüknek köszönöm, hogy akkor is hittek ebben, amikor én már nem, biztattak és segítettek. Az eredeti sztori, a korábban publikált két rész és a kiadatlan harmadik új szálakat és karaktereket, egészen új, sokkal masszívabb szerkezetet kapott, de a mondanivaló - ahogy a dal is ugyanaz maradt.

Paul Briand (Sz.Zs.)
2021. október