Gamenight - Cthulhu: A halandó halál

Éppen azon beszélgettünk a többiekkel a pincében, hogy milyen klassz kis este is lesz ez a mai! Mindenki szépen összegyűlt, a hangulat jó, a laborok állnak, a tüzek égnek, és perzselő melegük a mi szívünket is kellő hőfokra fűtötte. Semmi rossz nem történhet. Hiszen ma biztosan eljő! Hastur, a mi urunk! Majd meghallottuk a hangokat. És nem, a hang forrása nem Byakhee volt. Szemenszedett nyomozók törtek ránk, megzavarva ezzel szent rituálénkat! Álnok céljuk, hogy lerombolják laborjainkat, vagy ahogy ők kántálták, hogy labortuszt hajtsanak végre! Ezt nem hagyhattuk! Sorra idéztük meg egymást a három portálon át, hol kultistaként, hol Hastur becses követőjeként, de olykor egy új Tűz Vámpír is benézett hozzánk. Éreztük, hogy közeleg! Nem lehet baj! A tüzeket sorra oltották, azzal sem törődve, hogy esetleg ők maguk is lángra kapnak. Egyik laborunk pusztult el a másik után. Egy pillanatig azt hittük, hogy a pincében éri őket a végzet. Mert bizony, ekkor Hastur maga is megjelent! Boldogok voltunk, de ez az öröm csupán pár körig tartott. A helyi Indiana Jones-uk mindenkit az előszobába csalt, ahol így akkora tömeg gyűlt össze, amit még nem látott a világ. Közel volt a győzelmünk. Az egyik nyomozót sikerült szétmarcangolnunk. Majd Hastur üvöltőse hasított a levegőbe! Néhány halál pontos kockadobás, és vége lett. Hasturnak vége. Tétlenül néztünk egymásra, és jobbnak láttuk visszavonulót fújni. Majd legközelebb!