A társasok világa (2. rész) - Ismerkedés a modern társasokkal!

Nem csoda, hogy aki kihagyott pár évtizedet és mostanság toppanna be mondjuk a Szellemlovasba, lehet, hogy fél perc után ki is fordulna, mert annyi vizuális inger éri, akkora választék “borul rá” hirtelen a gyanútlan vásárlóra, hogy most mi alapján döntsön? Borító? Dobozméret? Súly? Leírás? Ár? Eladói tanácsok? Nyilván mindegyik alapján le lehet venni valamit a polcról, viszont könnyen lehet csalódás a vége, ha nem tetszik az adott játék mechanikája, világa, stratégiai mélysége, vagy talán nem is lehet megfogalmazni így egyértelműen, szimplán csak nem jött be, és könnyen rá lehet mondani, hogy “áh, engem nem is érdekel, ennyi volt”. Ebben próbálunk most segíteni, hogy ne így legyen, számos, a való életből vett tanáccsal, társasok világába már belecsöppent játékosok lelkes ajánlásával. Ehhez a forrást egy kérdőív biztosította, több, mint 300 válasszal. Úgyhogy a cikk nem eladási listák listázása, vagy BGG helyzetjelentés lesz, hogy most éppen mik állnak a dobogó tetején.

Szokás azt mondani, úgy nagy általánosságban, hogy “régen minden jobb volt”. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy régen sok minden jóval egyszerűbb volt, kevesebb volt a lehetőség, és rengeteg információ nem is jutott el az emberhez. Nem volt ez másként a társasokkal sem. Gondolhatnánk, hogy régen volt a Monopoly, Gazdálkodj okosan, Ki nevet a végén?, hogy csak a legismertebbeket említsem. Ezzel szemben egy BGG-s grafikon szerint a helyzet már a 80-as években sem volt ennyire “közhelyes”! A kék szín a társasokat, a narancs a kiegészítőket mutatja.

Igen, már évtizedekkel ezelőtt is több, mint 500 játék jelent meg a világon, évente. A 2000-es évektől (ez volt az az év, amikor olyan játékok látták meg a napvilágot, mint a Carcassonne, Citadella vagy a Hive) pedig egy elképesztő felívelés figyelhető meg. 2019-ben alulról súrolta a piac az 5000 játékot, ami felfoghatatlan szám. Aztán jött a COVID… de az már egy másik cikk lenne. :)

Saját útkeresés

Szeretek személyes példákat beleszőni a cikkjeimbe, és ez most sem lesz másként. Gyerekkoromból a legemlékezetesebb társasom az Élve fogd el, legalábbis emlékeim szerint ez mutatott túl a “20 játék egyben” dobozokon, és természetesen a Gazdálj okosan-on. De mi nem voltunk egy kimondottan társasjátékozó család. Valahogy inkább a francia kártya került elő, römi, rikiki és társai révén. Majd eltelt pár évtized, és legközelebb leendő anyóséknál játszottunk Catan telepeseit és Scotland Yard-ot. Alapvetően el voltam velük, de nem ezek adták a kezdő lökést. Olyan 2016-17 magasságában egy baráti párosunk hozta át hozzánk a Betrayal at House on the Hill második kiadását. Emlékszem, ültünk az asztalnál, a srác csak mondta és mondta a szabályokat, én pedig igyekeztem befogadni, vagy legalábbis felfogni, hogy mi a bánatot is kell majd itt csinálni. Már majdnem megvolt a lényeg, de akkor meg jöttek az újabb és újabb szabályok, meg ha ez történik, akkor majd erre kell figyelni, stb, stb. És le voltam nyűgözve. Olyan elkészető játék élményt nyújtott a látszólag felfoghatatlan szabálykönyve ellenére (ami, mint kiderült, teljesen logikus, és közel sem annyira bonyolult), és akkora lökést adott ez a rácsodálkozás, hogy “Ilyen játék van? És én erről miért nem tudtam korábban?”, hogy nem volt megállás. Kezdtünk néhány parti játékkal, mint a Hedbanz, ahol éljen a tükröződő erkélyajtó. A Concept, a legelborultabb megoldásokkal (de most őszintén, nem úgy magyaráznád el te is a “szarvas”-t, hogy… ketté bontod a szót?). A Fedőnevek, mert mindenki ajánlotta. Majd jött ezen körön túllépve a Takenoko, a cuki pandájával és bambuszaival. A Tiltott sziget a fémdobozával (senki ne mondja, hogy egy csomagolás nem adja el a játékot, jó? - mondjuk ettől függetlenül is klassz órákat töltöttünk vele) és a kooperatív mivoltjával. Az Azul a csempéivel, és mert érdekelt, hogy mi van a hype-vonaton.. amire én is egyből felpattantam. A Patchwork a “tetris rendszerével”. Az Everdell a gyönyörű témájával. Az Unikornisok - A rémes ménes a grafikájával, elborultságával és hátbaszúrásaival. A sort pedig még hosszan sorolhatnám. Igen, valahol én is végigjártam a “kötelezőket”, legalább kipróbálás szintjén, igyekeztem nyitott lenni mindenre. Azóta már szépen körvonalazódott, hogy milyen mechanizmusok jönnek be, milyen témák nem, és hétről-hétre felkerült egy tétel a kívánságlistámra… Azóta anyósék társasjáték polca is gyarapodásnak indult, és már ők is ott tartanak, hogy maguktól, egy-egy YouTube videó megnézése után vettek Macskák szigetét, Jurassic World-öt, EladLak!-ot, The Mind-ot, Barakka-t, és óriási vadászat indult a Cascadia vadvilága után is, amikor éppen sehol nem lehetett kapni…

Játékosok ajánlásával

A fenti ugye egy lehetséges út a sok közül. Nézzük meg, hogy mit írtak mások!. A kérdőív kérdése így hangzott: “Ha valakit be szeretnél vezetni a mai, modern társasok világába, te mit ajánlanál neki, nagy általánosságban?”. Egyenlőre konkrét példák nélkül jöjjenek a jótanácsok, hogy ki milyen úton indulna el, ha most csöppenne bele ebbe a hobbiba, mik lennének a szempontok, mert rengetegen használták ki a “hosszú válasz” lehetőségét!

1) “Hogy, ne ijedjen meg a rengeteg választék kapcsán, ne essen abba a hibába hogy impulzus vásárol, nézzen videókat, próbáljon ki kávézókban, kölcsönzőkben játékokat és kérje ki tapasztalt játékosok véleményét, hogy mivel érdemes kezdeni. Nagyon fontos, hogy hogyha a legelső vagy legelső pár játék nem jön be, akkor se adja fel, mert szerintem mindenkinek van olyan játék, ami majd megtalálja őt.”

J.Z. Ezzel csak egyet tudok érteni. Kipróbálni mindig jó ötlet, mint “bebukni” akár egy 6-8 ezer forintos vásárlást is. Nyilván sokat segít, ha van társasozós ismerős a közelben.

2) “Kisebb, könnyed, szórakoztató, egyszerű szabályú játékokat./ Egyszerű, gyors, családi játékokat vagy a parti játékokat. / Mindenképp valamit, ami vizuális élmény is nyújt. / Amik könnyen tanulhatóak de mégis klassz játékélményt adnak. / Próbáljon ki több típusból 1-1 könnyebbet, ismerjen meg több játék mechanikát, majd aszerint orientálódjon, ami jobban tetszik neki. / Valamilyen kooperatív játék ajánlanék. / Mindenféleképpen maximum 1 órás legyen. / Áthívnám, hogy sok mindent kipróbálhasson, hogy kialakíthassa az ízlését, mielőtt százezreket költ, mint én… / Parti játékok! Pörgős játékmenet, kevés szabály, több játékos, sok nevetés. / Kölcsönözzön ki pár játékot, hogy több mechanizmust megismerjen. / Mindenképpen olyan játékot aminek viszonylag rövid a szabálymagyarázata. / Fontos, hogy mikkel játszott eddig, hány fővel játszana, mennyire kompetitiv személyiség, milyen témák érdeklik, stb. De mindenképp valami kevésbé komplexet. / Olyat ajánlanék, ami hozzá passzol, ehhez el kell beszéletni vele. / Nem tudok egy címet választani, ez emberfüggő. / Mi valami könnyeddel szoktunk indítani, mint pl valami kártyajáték, ami gyors, és vicces./ Próbáljon ki minél több mindent - party vonalon kezdeni, aztán családi kicsit komplexebbek, majd közép-nehéz eurok. Ha ezt kimaxolta, akkor mehetnek a konfrontatívak. / Egyszerűbb kártya játékokkal kezdenék. Ha a tanácsomat kérdezitek, valószínűleg azt mondanám, hogy rengeteg!!! féle játék van, próbáljon ki többet is, biztos talál olyat, ami neki való. Ne adja fel, ha az elején nincs sikerélmény, mert esetleg mellényúlt a választásnál. / Olyan egyszerűbb játékot, aminek a témája tetszeni fog, és van hova kötni, pl Harry Potteres dolgok. / Ajánlanám, hogy olyan boltban vásároljon, ahol értenek hozzá és nem csak a kezébe nyomják a polcon leggyakoribbat. / Válasszon ki egy témát ami érdekli és ahhoz keressen valami egyszerűbb, modern játékot hozzá (pl. BGG 2.5 alatti nehézséggel) / Nagyon nem mindegy, hogy kivel ül le az ember társasozni… / Valószínűleg elkalauzolnám egy társasokkal foglalkozó youtube csatornára, vagy elküldenék neki egy-egy ajánló videót. / Ami nem túl konfrontatív. / Figyelje a MATE, a Spiel des Jahres (családi) és a Dice Tower díjakat a dobozokon. Jó szignálok.

J.Z. Nagyon jó volt olvasni, hogy sokan nem csak beírtak pár címet, hanem így próbáltak némi megfoghatóbb támpontot adni. Nagyon sokan írták, hogy a játék legyen egyszerű szabályú, egy óra alatti játékidőre kalibrálva. Ezért is lettek sokszor megemlítve a party játékok. Ott fontos, hogy könnyen és gyorsan tanítható legyen, ahogy a gyors játékmenet is számít, nem beszélve a jó hangulatról. Innen tényleg jó ugrás lehet egy-egy kooperatív játék. És igen, játszani, játszani, játszani, minél több társast megismerni, picit képbe kerülni a játék mechanikákkal (pl. munkáslehelyezés, draftolás, pakliépítés), mert úgy már sokkal könnyebb szűkíteni a kínálatot és máris nem lesz olyan riasztó betérni egy boltba. És miért emelték ki sokan a kooperatív, könnyed vonalat? Miért nem említett senki egy erős, harc központú, konfrontatív játékot? Ennek oka, hogy neked is meg kell tudnod, hogy milyen vérmérsékletű játékos vagy. Nagyon sok játékban ugyanis lesznek, hát mondjuk úgy, vesztesek. Ezt nem feltétlenül tudja mindenki kapásból a helyén kezelni. Mondjuk egy party játék is mehet vérre, ahogy egy kooperatív játékot is el lehet veszíteni, közösen, és lehet mutogatni a másikra, de talán ezek még a könnyebben emészthető dolgok, mint egy 3 órás játék után kikapni a másiktól…

3) “Sok függ, attól, hogy mennyire szeret társasozni, és hogy szokott-e a régi játékokkal játszani vagy egyáltalán nem szokott játszani. Akik szoktak és szeretnek játszani, megkérdezném, hogy melyik játék a kedvencük és témában vagy játékmechanikában ajánlanék egy hasonlót (viszonylag egyszerűbbet, hogy könnyen megtanulhassa és hamar sikerélménye legyen), vagy ha megvan nekem is a játékom, akkor meghívom egy "partira", hogy kipróbálhassuk. Ha egyáltalán nem szokott játszani, akkor olyan játékot választok, ami egyszerűen és gyorsan megtanulható (pl. Kartográfusok). Ha esetleg van kedvenc témája, akkor megpróbálom "becsalogatni" egy olyan jellegű játékba (pl. madár rajongóknak a Fesztáv), de szükség esetén felhívom rá a figyelmet, hogy ha a játék közepesen nehéz vagy bonyolult, akkor nem célszerű ezzel kezdeni, de mint fő célt ki lehetne tűzni. Tapasztalatom szerint azok szoktak még a jó játékok lenni, amelyek teljesen nyíltak, és tudok a játékmenetben segíteni, anélkül, hogy elvenném a döntést.”

J.Z. Ezt a választ így külön kiemelném, mert nagyon tetszett a gondolatmenete Tényleg érdemes kicsit körbe puhatolni, hogy az illetőnek van-e “társas múltja”. Érdemes lehet röviden felvázolni, hogy ez egy ilyen típusú játék, az meg egy olyan, de a szakszavakkal csak óvatosan. A csali mindig jól alkalmazható, ha egy-egy adott témának már “meg van ágyazva”, arra könnyű építeni. Segíthet az is, ha valaki korábban úgy állt egy társashoz, hogy már 5 szabály is sok volt, akkor fogni a kezét, kihangsúlyozni, hogy elsőre bonyolultnak tűnhet a 10 szabály, meg, hogy 2 dolog összefüggésére figyelni kell, de nem fog fájni, higgye el, hogy hamar bele fog jönni!

És akkor most konkretizáljuk!

Nincs olyan, hogy egy játék mindenkinek tetszik, ahogy biztosra veszem, hogy olyan sincs, hogy valakinek egyetlen játék se jönne be. Nincs azzal semmi baj, ha mindenki ajnároz egy játékot, te viszont nem érted a rajongás mikéntjét. A hiba nem benned van, és nem is a társasban. Egyszerűen csak nem neked szólt a játék, ahogy a többiek sem félkegyelműek, ha órákat ölnek bele a játékba, és még jól is érzik magukat közben. Kínálat van bőven, az alábbi ajánlások sem kötelező olvasmányok, csupán nagyon jó szívvel ajánlott játékok, amik sokaknak okozott remek időtöltést és jó választásnak tűnnek, ha most ismerkednél a modern társasokkal!

Több, mint 130 különböző címet írtak a lelkes tárasjáték rajongók, ami már önmagában elismerésre méltó, és nagyon jól mutatja, hogy mennyire más és más játékokat tennének asztalra, ha téged szeretnének elindítani az úton! Itt is érdemes amúgy kihangsúlyozni, hogy az ajánlott társasokra nem volt semmiféle opció vagy befolyásolás a kérdőívben, mindenki önmaga írta a válaszokat. Nem célom az összes címet felsorolni, mert akkor ugyanúgy elveszve érezheted magad, mint mikor belépnél egy boltba körülnézni, úgyhogy kiválasztottam 5 címet azokból, amikre csupán néhány ajánlás érkezett, és 10-et az összesített lista tetejéről!

A lista alsó feléről ezeket választottam ki, amikről én is gondolnám, hogy remek nyitásként szolgálhatnak! A New York Zoo-ban egy állatkertet kell tetris alakzattal kiépítenünk, és feltöltenünk pingvinekkel, flamingókkal, kengurukkal és további cuki állatokkal. Az Eldorádó legendájaban versenytársaink előtt el kell jutnunk az aranyvárosba. A Tiny Towns-ban egy pici várost kell felépíteni, és nyersanyagokat gyűjteni. A Bálnalovasok a jeges tengerre kalauzol, ahol versenyt evezve a többiekkel kell erőforrásokat szerezni és eladni. A Tokió királya pedig megmutatja, hogy a dobókockák sem csak “dobok-lépek” mechanikára alkalmasak.

Most pedig jöjjön a lista legfelső része, először egy grafikon formájában, hogy mennyien gondolták az adott játékot jó indulásnak, utána pedig kicsit részletezem őket. Aki már egy nagyon picit jártas a modern társasokban, hallott egy-két címet az elmúlt években, nem hiszem, hogy nagyon meglepő lenne az eredmény.

Az Azul-ban (aminek nemrég jelent meg a negyedik része) színes kis csempéket kell elvenni a közösből, és feldíszíteni a falunkat. Megismerhető belőle az érzés, amikor valaki elhappolja az orrunk elől azt a csempét, amit kinéztünk magunknak. A számos kiegészítővel megáldott Carcassonne-ban a középkori Franciaország látképét kell benépesíteni városokkal, kolostorokkal és framokkal. Remek lapka lepakolás jellemzi a játékot, és megismerhető belőle a városépítés fogalma. A Kingdomino az előbbi játék kistestvére lenne? Más az elv, limitált a tér, minden egyszerűbb és pörgősebb. A Ticket to Ride behozza a vasútépítés izgalmát, és bizony nem csak rajtunk múlik, hogy az adott célkártyát sikerül-e teljesítenünk. Ha azt mondom, asszociációs játék, talán még azok is rámondják, hogy Dixit, akik sosem játszottak vele. A játék gyönyörű, és bizony szükség lesz az elvont gondolkodásra. A Catan telepesei egy vérbeli klasszikus. Nyersanyag gyűjtés, útépítés, kereskedés jellemzi. A 7 csodában szintén építünk, ráadásul ókori csodákat. Remek alkalom, hogy a játékosok megiskerkedjenek a draftolással és szett gyűjtés fogalmával. A Pandemic mára szintén fogalommá vált, ha a kooperatív játékok szóba jönnek. Nem a COVID hívta életre, hisz 2008-as játékról van szó, de remekül átélhető benne, hogy milyen összehangolt munkával fékezhető meg egy világjárvány. A Fesztávban fészket kell építeni, és a játék maga nem csak szép, hanem okos is. A Mars terraformálása pedig egy kimagasló euro játék, ami mögött lenyűgöző az a szakmai tudás és szeretet, amivel a témához nyúltak. A terraformálás során el kell érni a megfelelő víz, oxigén, és a megfelelő hőmérséklet, kihasználva a lap menedzsmentet.

A maga kategóriájában mindegyik játékról elmondható, hogy valóban jó választás lehet. Remek mechanizmusok ismerhetők meg általuk, szépek, átgondolt, tökéletesre csiszolt játékok. Én talán egyedül a Mars-ot nem ajánlanám első körben, legalábbis azoknak biztosan nem, akik valami egyszerűt keresnének. Ezen játékok amúgy mindegyikére igaz, hogy ha megtetszett, akkor nem kell sokáig kutakodni, ha többet akarnánk belőle! Számos kiegészítő és/vagy folytatás gondoskodik róla, hogy adott címen belül maradva, újabb és újabb rétegeit ismerhessük meg, kicsit mélyebb, komplexebb élményben.

Ezen cikknek is érkezik majd a folytatása! Addig is jó ismerkedést a fenti játékokkal, vagy a lenti címkék bármelyikével!