A társasok világa (1. rész) - Klasszikusok és retrok

Szeretnék kapásból egy igen érdekes kérdést körbejárni, mégpedig úgy, hogy nem wikipedia cikkeket fésülök össze, hanem tőletek kapott 315 választ, ahol nem volt jó vagy rossz válasz, csupán vélemények és érzések egymás mellett! A kérdés pedig, hogy van-e különbség klasszikus és retro társasok között? Vagy csupán szinonímái egymásnak?

A válaszadók 10%-a szerint az égvilágon semmi különbség nincs köztük, számukra ugyanazt jelenti. A többiek egészen egybecsengő dolgokat írtak, voltak nagyon frappáns megfogalmazások, az igen tömör “igen, van” válaszból is akadt szép számmal, ahogy olyanból is, aki nem értette a kérdést, mert szerinte teljesen triviális rá a válasz.

Amit nagyon tanulságos volt megfigyelni, hogy egy-egy játékot, mondjuk a Gazdálkodj Okosan!-t ki az egyik, ki a másik kategóriába sorolta! De szemezgessünk kicsit a válaszokból, amik itt-ott még ütik is egymást, de pont ezért szép látni, hogy ki mit gondolt a kérdésről!

Klasszikus válaszok

Nagyon régi, jól bevált, működő! Értéktartóbb. A klasszikus örök, időtlen, sosem megy ki a divatból. Korokat átölelve megőrizte értékeit. A modern elemeket mutató társasok előfutárjai. Játékmechanikát takarja inkább (pl. dobok lépek). Ősi, absztrakt stratégiai játékokat szokás alatt érteni. Saját érzelmi kötődéstől mentes. Széles körben elterjedt. Az is ismeri, aki lehet soha nem is játszott vele. A klasszikus elit. Minden klasszikus retro. Az új generációnak is ugyanúgy élvezhető. Legalább 15 éves, de szépen öregedett. A klasszikus már modern, túl a dobok lépek mechanikán. Régi, de játszható, nem avult el borzalmasan. Amit mindenki ismer. Inkább a nyugati játékok. Korai gyöngyszemek. Zsánert teremtett, de azt nem tudta tökélyre vinni. Forradalmi, izgalmas mechanikában és/vagy tematikában. Hivatkozási alap. 3-5 év alatt érik valami klasszikussá. A szó a korára utal. Unalmas, mint a klasszikus zene... , dobok-lépek-hisztizek társas.

Néhány közkedvelt példa: sakk, dáma, mahjong, Carcassonne, Catan, francia -és magyar kártya, Gazdálkodj Okosan!, Monopoly, Scrabble, Cluedo, Ticket to Ride.

És néhány teljesen egyedi: Aranyásók, EladLak!, Fedőnevek, Scythe, The Crew, MicroMacro Crime City, Feast for Odin, Dune (nem én voltam :).

Retro válaszok

A retro már kiment a divatból, idejétmúlt. Fellángolás egy korábbi korszak iránt. Egykor trendi volt, mostanra már kikopott, de újra divatba jött. Kicsit rosszabb minőségű, de emlékezetes “gyerekkorunk” játéka. Maga a szónak van egy negatív csengése, degradáló kicsit. Nosztalgikus, kicsit bugyuta. Egyszerűbb mechanikát használ, ha már volt egyáltalán. A kiadás évét jelenti leginkább. II. világháború és a 90 éves előtt megjelent játékokat jelenti. Csak annyi, hogy régi. A retro múzeumba való. Nem minden retro klasszikus. Minden retro klasszikus. 80-90-es évek. 1900 és 1993 között adtak ki. Elavult. A retro az, amit az emlékek szépítenek meg. Gyerekként ez volt elérhető, de ma már nem venném elő. Az emlékek miatt kerül elő. Ócska és régi. Kifejezetten magyarországi, szocialista időkben megjelent társas. Marketing szempontból fontos, hogy több érzést vált ki, menőbb. A retro rossz. Jellemzően elavult mechanikájú játék, amit a korszellemhez, és a gyerekkori emlékekhez kapcsolódás miatt tartunk számon, önmagában játszva, ismeretlenül könnyen okoz csalódást. 20-30+ éves játékok. A szó a stílusára utal.

pl. Gazdálkodj okosan, Az Ezüst tó kincse, Ki nevet a végén?, Kígyók és létrák, Rizikó, Monopoly, Catan, Élve fogd el.

Nekem nagyon tetszik, hogy ennyi féle, és ilyen sok színű válasz érkezett ugyanazokra a fogalmakra. Nem voltak válasz opciók, nem volt befolyásolás, mindenki azt és úgy írhatta le, amit gondolta, érezte és jónak látta (kérdőív értékelés szempontjából öngyilkosság, de vállalom). Az egyik kedvenc válaszom amúgy “A retro múzeumba való, a klasszikus elit.”, még ha nem is értek vele feltétlenül egyet.

Számít a pontos megfogalmazás?

Valahol én úgy érzem, hogy nem feltétlenül kell egzakt módon definiálni mindig, mindent. Egy játékkal mindenki máshogy és máshol találkozik először, más életkorban. Teljesen mást jelent az 1935-ös (!), 4.4-es BGG értékelésű Monopoly a nagyszüleinknek, mint a szüleinknek, vagy nekünk. Ahogy az 1960-as, 4.6-os BGG értékelésű Gazdálkodj Okosan! is mást jelent bármelyik generációnak! Ezt a két példát szokás ekézni, meg utálni, de, hogy melyik klasszikus és melyik retro… a fentiek alapján teljesen szubjektív. Sokat számít az is, hogy kinek milyen “marketinggel” mutatták meg. Két kitalált példa:

…Retro? Klasszikus? Klasszikus-retro? A játék mondjuk legyen a Malom, de lényegében bármi más is lehetne. De akár az is lehet, hogy csak hallottál egy játékról, de sosem vagy csak alig játszottál vele. Ráfogod, hogy klasszikus, csak azért, mert ezt mondják róla többen? Vagy csak azért, mert a “szüleid játéka” volt, akkor már te is rásütöd a retro bélyeget?

Egy másik megközelítés, hogy X játékot egy lapon lehet-e említeni Y játékkal, hogy ugyanabba sorolom. Az 5. század óta létező sakk előfutára, a csaturanga egy kalapba tehető a go-val? Mondjuk, hogy igen. És mellé tehető a Pachisi, a 400-as évekből? Simán! És ha kiderül, hogy ez a Ki nevet a végén? Öhm… akkor már egyből nem olyan biztos az. Így könnyen meglehet, hogy a “klasszikus” szót is mindenki egyénileg interpretálja. Nekem a klasszikus valahol az időtlenséget jelenti, amiről mindenki tudja, hogy mi az, még akkor is, ha soha nem játszott vele. És ugyanúgy lehet szeretni, mint nem szeretni, de a játék fontosságát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Számomra a Catan (1995) például nem volt egy meghatározó játék. Felnőtt fejjel találkoztam vele, amikor már bőven kezdett kialakulni bennem, hogy én milyen játékokkal rezgek igazán. És ebbe a Catan nem fért bele. Ettől függetlenül elfogadom a jelentőségét, szakmai szempontból a kiemelkedő szerepét, és rá tudom mondani, hogy (modern) klasszikus, még akkor is, ha szüleim talán sosem hallottak róla. Mert nem egy sakk. Nem egy francia kártya. Nem egy Gazdálkodj Okosan!, amivel ők is játszhattak fiatalon.

De a Catan-nál maradva egy picit, a klasszikus jelző valahol támaszthat plusz elvárásokat is, ami nem feltétlenül jó! Ugyanúgy, ahogy mondjuk egy film többeknek lesz befogadható, ha megnyeri a legjobb filmnek járó Oscar-t? Értékesebb lesz tőle, mert egy szűk tagú zsűri azt mondja rá, hogy értékes? Van akinek számít, van, akit pedig taszít. Egy “túldícsérés” megnöveli az elvárásokat, és ha az adott ember nem rezeg a játékkal, akkor könnyen csalódás lehet belőle. Nekem a Catan teljesen semleges élmény volt, játszom vele, ha a család megszavazza, de magamtól biztos nem venném elő.

Összesítés

Egy ilyen cikkből egyszerűen nem hiányozhat a diagram! Ha azt hallod, hogy "klasszikus" társasjáték, milyen játékok jutnak róla az eszedbe?, szólt a kérdés. Itt azokat a játékokat tüntettem fel, amik legalább 20-szor szerepeltek. Választási opciókat itt sem adtam, abszolút rátok volt bízva, hogy mit írtok.

Majd egyből a fenti kérdés után következett, hogy kinek mi a kedvenc klasszikusa, már amennyiben van ilyen? A válaszadók harmadának nem volt kedvence, ami nem azt jelenti, hogy nem is játszanak ilyen játékokkal. Egyszerűen csak nincs. Akik írtak játékot, azokat leginkább a fenti címekből szemezgettek, így csak azokat sorolnám fel a teljesség igénye nélkül, amiket a kérdőívben eddig még nem nagyon említettek mások:

7 csoda, Arnak elveszett romjai, Bang!, Bűnügyi krónikák, The Castles of Burgundy, Concordia, Istanbul, Játék a betűkkel, Kaméleon, Kingdomino, Szellemkastély, A Mars Terraformálása, Modern Art, Patchwork, Santorini, Stone Age, Tikal.

Kellően változatos felhozatal, meg kell hagyni. És érdekessége még, hogy a 17 játékból csupán 4 játék készült 2000 előtt, 6 játék pedig 2015 után! Úgyhogy ebből is látszik, hogy mennyire máshogy tekintünk egy-egy játékra, főleg, ha szeretjük azt, és sokat játsszunk vele! Ha kedves a szívünknek, nem kell hozzá semmi díjat nyernie, nem kell a szakmai besorolás, hisz bérelt helye van a polcunkon, és valahol ez a lényeg. Az, hogy hányszor kerülnek elő a “klasszikus klasszikusok” vagy a “modern klasszikusok”, az is nagyon szép, egyenletes eloszlást mutat:

Én személy szerint azért is örülök, hogy ennyi mindent írtatok, mert talán mások is találnak a felsorolt címek között olyat, amiről esetleg nem is hallottak és örömmel kipróbálnák, vagy csak felszínre került egy rég elfeledett kincs, hogy "Jé, ezzel én mennyit játszottam kicsiként!". Legközelebb, amikor hazamegyek szüleimhez, biztos, hogy előkeresem az Élve fogd el-t... :)

Bemelegítő cikknek most ennyi, folytatása következik!