A nagy természetjárás

Nagyon szerencsés helyzetben vannak most a természettel foglalkozó társasjátékok szerelmesei, mivel 2021 októberében szám szerint 3 ilyen témájú játék is megjelent a GémKlub gondozásában, és így a Szellemlovasban is. Ezek a következők: Ébredő erdő, Renature - Újjáéledő természet és a Zöldellő mezők. Ezek a címek amúgy mind 2020-21-es címek, szóval a kiadó nagyon gyors munkát végzett! Amikor vittem fel a hozzájuk tartozó tartalmakat, be kell vallanom, csak a borítókat elnézve, összezavarodtam. Na most akkor melyik-melyik is? Mert korábban az angol kiadásokról már láttam videókat, de volt keveredés a fejemben. Természet’esen (sicc!) a beltartalomra rá nézve már egyértelmű lett minden, de jó gondolatnak tűnt összehozni őket egy cikk erejéig, hogy számodra, kedves cikkolvasó és/vagy leendő vásárló, már ne legyen zavar az erdőben…(mondom, sicc!) Bocsánat, igyekszem a hülye szóvicceket majd visszafogni. :) A cikk ötletét feldobtam a vezetőségnek, ők lecsapták, a srácok a boltban pedig voltak olyan jó fejek, hogy a 3 játék mellé pakoltak egy korábbi megjelenést is a Photosynthesis formájában, ezúton is köszönet nekik.

Elöljáróban elmondható, hogy voltak azért elvárásaim a játékokkal, így volt, ami nagyobb érdeklődésre tartott nálam számot, és volt, ami kevésbé fogott meg a korábban látottak alapján. Így nyilván lett, ahol nagyon kellemesen meglepődtem a játékélményen, és volt, ami némileg csalódást okozott. Mind a 4 játékba sikerült több partit tennem, viszont mindegyiket csak 2 fős játékmenettel volt alkalmam tesztelni - ezt egyetlen játéknál éreztem csak hátránynak. A játékostárs szerepét kedves feleségem nyerte meg, akinek lényegében semmi előzetes tudása nem volt a játékokról, a szabályok rejtelmeibe is én vezettem be - ennek szintén az egyik játéknál lesz jelentősége.

A játékok története

Mindegyik játék rendelkezik egy amolyan alap történettel, vagy legalábbis nyomokban azt tartalmaz. A Photosynthesis azt ígéri, hogy átélhetjük a növények növekedését és lassú küzdelmüket a napsütötte helyekért. Ez abszolút így is van. A nap sugara folyamatosan körbejárja a játékostáblán gyarapodó erdőt, így a fák árnyékba kerülhetnek és a kisebb fák nem gyűjthetnek fénypontokat. A Zöldellő mezőkben természetimádó vándorok leszünk, akik a legügyesebb megfigyelő címért versengenek, jegyzetfüzetükkel felszerelkezve vágnak neki a lenyűgöző tájaknak, hogy különböző állat- és növényfajtákat figyeljenek meg, és érdekes emléktárgyakra leljenek. Ez is így van, még ha játék közben a megnevezett jegyzetfüzet (-nek is mondható Kártyaindex) oldalait nem feltétlenül fogjuk felcsapni. A Renature - Újjáéledő természetben a feladatunk a környezetszennyezés által sújtott, így egykor szebb napokat látott, gyönyörű völgyben a természet rendjét visszaállítani. Itt álljunk is meg egy picit. Értem én az absztrakt játékokat, de ez a premissza konkrétan semmilyen formában nem jelenik meg a játékban! Nyugodtan írhatták volna, hogy sült heringek lebzselnek a folyóparton, akik napszúrás hatására különféle állatokat haluznak... nem változtatna semmit a játékon. Nagyjából annyi környezetszennyezés van a játékban, mint sült hering. Az Ébredő erdő rendelkezik a legfantáziadúsabb történettel, mert itt tényleg van érdemi történet! Erdőszellemeket irányíthatunk és a célunk, hogy megmentsük a szent fát a gonosz Onibi rettenetes lángjaitól. És valóban kapunk erdőszellemeket, megvédendő fát, és lángokat is, amik azért számunkra nem voltak annyira rettenetesek, de erről szintén később.

Kipakolás, elpakolás

Arra készülj fel, hogy dobozbontás után nem 5 perc lesz, amíg eljuttok odáig, hogy leülhessetek játszani - a szabálytanulás idejét most nyilván nem számolom ide!

A Photosynthesis-nél legalább 2 garnitúra fát ki kell nyomkodni az ívekből, és össze kell őket állítani. 4 játékos esetén nyilván minden fára szükség lesz. Az azért örömteli volt, hogy gondoltak arra, hogy összerakás után ember nem lesz, aki a fákat szétszedje, ezért a dobozban elsőre mezei térkitöltőnek - és nettó lehúzásnak - tűnő részbe mehetnek az amúgy remekül egymásba illő, nem lötyögő, nem széteső, összeállított fák, szépen elválasztva a négy színt egymástól. Én már elkövettem azt a hibát, hogy a dobozba csomagolt, erről szóló papírdarabot - avagy a hogyan használd a dobozt, kedves vásárló - a kicsomagolásnál hanyag eleganciával félretettem, így a szemöldököm viszonylag hamar felszaladt, hogy miért üres a fél doboz… Neked már nem kell ezt a hibát elkövetned!

Az Ébredő erdő doboz belseje sem rossz, bár azt kevésbé éreztem átgondoltnak. Itt mindenképp össze kell állítanotok a 2 darab védelmező fa lapkák számára az állványokat. Jó hír, ezeket sem kell szétszedni a későbbi tárolás során, és ha ügyesen helyezed el bennük a lapkákat, akár állítva is tárolható a doboz. Praktikus tanács elpakoláshoz: válogasd külön a négy évszak/szellem alap pakliját, a 3 különböző értékű őrzőállat paklit és a tűzvaránusz paklit. Célszerű a szintén 3 csoportra osztható tűzjelölőket (2-3-4 értékben) a kapott tasakokba külön-külön tenni, mert ez nagyban meggyorsítja majd a következő játék előkészületét. Ha egybeöntesz minden tokent, Hamupipőkének érezheted magad, amikor majd válogatod szét őket, értékük szerint. Az erdőszellemek talpára is ügyelj, mert igen könnyen leesnek, sajnos ezek az illesztések nincsek olyan jól kialakítva, mint a Photosynthesis fái esetében.

A Renature-t sem ússzuk meg kinyomkodós ívek nélkül, így az első játék előtt minden játékostáblát, területlapkát és felhőlapkát ki kell nyomkodni a helyéről. De itt nagyjából ennyi a feladat. A dominókat picit időigényes leszámolni a játékosoknak, ahogy a területlapkák lepakolása is eltarthat egy ideig. Szerencse, hogy a játékostáblán azért fel van tüntetve, hogy melyik terület mekkora. Játék végeztével viszont nagyon praktikus megoldást választott a kiadó: nemes egyszerűséggel minden alkatrész bevágható egy-egy zsákba, és már mehet is a dobozba!

A legnagyobb meglepetést viszont egyértelműen a Zöldellő mezők doboza okozta! Van benne egy precízen átgondolt insert! Nyilván itt is nyomkodunk, meg szerelünk - a négy kártyatartót -, de lényegében mindennek meg van a maga kialakított helye! Én itt le voltam nyűgözve. Minden pakli mehet vissza a saját tartójával a dobozba, így a kártyák önmagukban nem foglalnak plusz helyet, bár bőven van hely külön is tárolni őket, így ha lesz bármi kiegészítő kártyapakk, könnyen találni majd neki helyet. Dedikált helyet kaptak az útlapkák, az ösvénylapkák, a fordulójelző és az egyszemélyes mód tartozékai is! Még az apróbb mütyürökhöz is van külön zacskó. Egy szavam nem volt. Én, aki amúgy is szeretem a rendszert és a rendszerezett dolgokat, úgy éreztem, már itt megvettek.

Mit vártam? Mit kaptam?

Nem köntörfalazok! Számomra az Ébredő erdő volt a leginkább az a játék, amitől a legtöbbet vártam, és ami leginkább felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt a történet komplexitása, másrészt a valóban szemkápráztató illusztrációja kapcsán, és akkor az ígért hangulatot még meg sem említettem. Talán nem véletlen, hogy elsőre az Ori and the Blind Forest számítógépes játék ugrott be róla. Mindegyik játékról elmondható amúgy, hogy minimum szép, mint a Renature, vagy gazdagon illusztrált, mint a Zöldellő mezők, de valahogy az Ébredő erdő már-már rajzfilmes szépségű grafikája szippantott be, amikor először megláttam. Hiába, azért számít egy játék vizualitása, na! Elég csak megnézni az őrzőállat lapkákat, gyönyörűek! Meg az erdőszellemeket! És a lángvaránuszt! De… És sajnos van egy hatalmas de. Ketten játszva a játék nem hozta azt az izgalmat, amit ígért. A játék ugyanis 3 utat is kínál a nyerésre! Ami jól hangzik, de ha felváltva mást sem csinálunk volna, mint eloltjuk azt a minimális tüzet, ami keletkezett, akkor az egyikünk simán nyer, úgy, hogy se az őrzőállatokhoz, se a védelmező fa lapkákhoz hozzá sem nyúlunk. Én konkrétan a szellemösvényen alig haladtam, plusz őrzőállat kártyát alig vettünk el a kínálatból - így a tűz sem jelentett konkrét veszélyt -, és egyetlen lángvaránusz kártya sem került egyikünk paklijába sem. Úgy éreztem, hogy a fele játék kihasználatlan maradt. A 3 győzelmi lehetőségnél 2-re mentünk rá, de azt is csak azért, hogy ne csak tűzoltásból álljon a játék. A játékban ettől függetlenül még abszolút van hitem, 3-4 játékossal biztos, hogy másként működött volna. A játék első fázisáért - saját őrzőállat vonalunk építése a paklinkból - jár a pacsi, hogy azt a játékosok egyszerre végzik, így az nem függ igazán a játékosszámtól. De nagyon nincs 2 főre optimalizálva!

A második legjobban várt társas a Zöldellő mezők volt, és előre elnézést kérek, de itt picit hosszabban időzöm majd. A játékban egyáltalán nem csalódtam! Itt éreztem azt, hogy tényleg minden a helyén van és korrektül, minden ízében átgondolt. A készítők kérdés nélkül ebbe tették a legtöbb munkát! Már eleve, hogy a játék 1-4 fővel játszható, és mindegyik felálláshoz saját tábortűztáblát kapunk, tényleg az adott játékosszámnak megfelelően, előrevetítette, hogy itt bizony szépen működik majd minden ketten is, ahogy az egyjátékos mód sem csak azért van, hogy legyen benne, hanem a mechanikánál jól látták, hogy nagyon picit hozzáadva, remek szórakozás lesz egyedül is nekiveselkedni a vándor útnak. Mi először 2-en játszottuk. És hiába volt, hogy egy adott kártyát néha nem sikerült megszerezni, vagy pont elhappoltunk valamit a másik orra elől, nem érződött veszteségnek vagy versengésnek a dolog. Az ember lényegében ment tovább, más látnivaló után kutatva. Foglalt az adott hely? Nincs már hely a tábortűz körül? Sebaj, akkor csak gyönyörködöm a mezőm nyújtotta látványban. Van miben!

Az eredeti kiadó könnyen megtehette volna, hogy a környező terület részt a táj- és felfedezéskártyákkal egy külön kiegészítő formájában hozza ki, hisz a mezőnktől is teljesen külön válik, de szerencsére nem így lett. Az ösvénylapkák szükségessége és működése pedig az első tájkártya lehelyezésnél értelmet nyer, nem felesleges alkatrész!

A speciális céllapkák is nagyon jól tették a dolgukat. Ezek száma is a játékosszámtól függ, és teljesen random kerülnek fel a kezdésnél, így minden játékban más és más lehet a felállás, így adva egy újabb szintet az újrajátszhatóságnak, ami a 4 pakli miatt amúgy is elég magasan van. Ezek nem kötelező céllapkák, így aki nem akar velük foglalkozni, szíve joga, de azzal számolni kell, hogy pár extra pontról így könnyen le lehet csúszni.

Nagyon tetszett amúgy az útlapka mechanika is, hogy a felső részével kártyát vehetünk el a játéktábláról, az alsó része pedig egy speciális akció, amit a tábortűz körül tudunk aktiválni. Mindkettőre igaz, hogy az adott lapkát csak akkor tudjuk úgy kijátszani, ahogy szeretnénk, ha még van szabad hely - vagy nem lőttük el korábban -, de az útlapka felhasználási módjáról mindenképpen döntenünk kell! Ez nagyon izgalmas stratégiai színt visz a játékba. Izgalmas volt folyamatosan nézni a “kínálatot”, figyelni a mezőnkön lévő elérhető ikonokat, majd úgy kijátszani lapot, hogy tudjuk, az adott szimbólum le lesz takarva, elveszik. Az pedig, hogy mennyire szépen fel van építve az ikonográfia, hogy melyik lapka mit kér, mire tehető, majd az milyen ikont ad, egyszerűen zseniális! Gyönyörű láncolatok, együttállások hozhatók ki a játékban! Pro tipp: a tudás, mint mondják, hatalom. A játékszabály hátoldalán, az összefoglaló alatt van egy táblázat. A kutya nem fog ezzel foglalkozni. Te viszont ennél sokkal körmönfontabb leszel! Tartsd titokban! Rejtsd el! Legyél te a bölcs, szürke vándor, ki a tájat járja! Hadd gondolják azt a többiek, hogy pl. az E pakliból - amiben csak talajlapka van - is húzható mondjuk Pillangó szimbólum… Te tudni fogod, hogy nem húzható!

A félidőnél lévő “tabula rasa” is jól működik, amikor minden kártya lecserélődik, és megtörténik a pakli csere, hogy bejöhessenek a nagyobb pontértékű lapok, amikhez esetenként egészen extra együttállás kell, hogy teljesüljön a meződön. Átgondolt lépés ez, hogy ezek a lapok nem a játék elején jönnek fel, amikor a meződön jó ha egy-egy kukac vagy rovar megfordul. Mi nagyjából 1 óra alatt játszottunk végig egy partit, ugyanez egyszemélyes móddal - mert nyilván ki akartam próbálni -, olyan 40 perc volt. És azt kell mondjam, Rover - amit ha lefordítanánk, Vándor lenne magyarul, úgyhogy ezért is jár a pacsi -, az egyszemélyes játék “ellenfele” is teszi a dolgát! Ott az idézőjel, mert bármennyi fővel is játsszuk, szerintem ez a játék nem arról szól, hogy le kell győzni a másikat. Kimagasló élmény a lapkákat kijátszani, kombinálni, betérni a tábortűzhöz. Ha a végső pontozás során az ember alul is marad - Rovert azért megvertem -, akkor is egy remek élményben volt része, és csodaszép dolgokat láthatott az útja során. Rover egyedüli hátránya, hogy nincs ösvénylapkája, és bizony simán bezsákolhat olyan látnivalókat, olyan pontértékkel, amiért mi csak áhítoztunk addig.

Amitől talán a legkevesebbet vártam, az a Renutre. Valahogy az előzetes videókon nem láttam annyira a játék nagyságát. Dominókat kell lepakolni, na bumm. De be kell vallanom, nagyon élveztem a játékot! Jó érzés volt kézbe venni a dominókat, kicsit taktikázni, hogy ha én azt oda rakom, akkor a másik lehet, hogy bezárja, de akkor azt majd úgy… stb. És talán pont emiatt én nem feltétlenül játszanám mondjuk 4-en, mert könnyen elhúzódhat a sok gondolkodással. A jokerállat megoldás is jó, hogy helyet kapott a játékban, van amikor életmentő annak megváltoztatása. Amire viszont nagyon, ismétlem nagyon figyelyoda', hogy amikor a szabályokat magyarázod - ennek a szabálykönyve a legzsúfoltabb és legszárazabb -, akkor a pontszámítást, legyen az a lerakott növények után járó, vagy a zárt terület pontozása, pontosan, akár többször is mondd el! Ahogy fent is írtam, a tábla setup-ja kér némi időt, és ha a játékostársad picit izgága, amolyan “Játszunk már, játszunk már!” típusú, és te még mindig csak a dominókat pakolászod, számolgatod, vagy a pontszámítást próbálod harmadjára magyarázni, amire ő a “Nem érdekel, majd menet közben elmondod, úgysem jegyzem meg!” válasszal reagál, könnyen okozhat majd nem várt feszültséget. Bár én igyekeztem átadni a szabályokat, hamar belefutottunk, hogy ezért vagy azért miért nem annyi pont jár, mint amennyi drága feleségem szerint járna, vagy miért kell a játék végén ugyanúgy lepontozni a körbe nem zárt területeket is… mert szerinte nem kéne. Szánd rá az időt, spórolhatsz vele jó néhány ősz hajszálat! A semleges színnel is adódott némi nézetkülönbségünk, amit amúgy értek, hogy miért került a játékba, de a játék absztrakt üzenetébe - környezetszennyezés utáni felvirágzás - nekem is nehezen illett, mert egyértelműen az a célja, hogy gáncsolod a másikat. Ettől függetlenül jó stratégiai kellék, meg kell hagyni. A játékostábla szép, masszív, minden rajta van, aminek rajta kell lennie. 2 fős játéknál jó ötlet volt, hogy 2-2 játékostáblát össze kellett illeszteni.

A nevető negyedik pedig ugye a Photosynthesis. Tudtam róla, hogy milyen, és amolyan egyszeri kikapcsolódásnak teljesen rendben is volt. A játékról tudni kell, hogy minden komponense, doboza újrahasznosított papírból készült. Jó hír, ez a játékon egyáltalán semmilyen formában nem érződik. Minden remek, tartós, minőségi alkatrész. A fákat tényleg élmény volt összerakni, kézbe venni, lepakolni, és külön öröm, hogy összerakás után nem esnek szét! Ami már egy picit meta dolog, így, hogy ezt az újrahasznosított dolgot te is tudod, hogy a játék konkrétan a fák neveléséről és azok kivágásról szól… A játék mechanikája, hogy a napsugár körbe jár a pályán, máshonnan süt, így mindig változnak az erőviszonyok, bravúros és egyedi! Azt is kimondottan élmény volt látni, hogy ahol az erdő szépen lassan teret hódít magának, az vizuálisan tényleg ott van előtted. A pontszámítás is egyértelmű, sosem volt kérdés, hogy honnan süt a nap, és mi van árnyékban, mi miért kap, vagy éppen nem kap pontot. Tény, a fénypontok összeszámolását minden egyes körben meg kell tenni az adott napkorong állásnak megfelelően, ami már 2 játékos esetén is eléggé ismétlődő, picit időhúzó. Az viszont jó döntés, hogy a játék következetes a pontokat illetően! Facsemete 1 fénypontért tehető le, 1 fénypontot gyűjthet, 1 mező árnyékot vet, 1 mezőre szóródhat a magja. Közepes fa 2 fénypontért tehető le, 2 fénypontot gyűjthet… stb. De a játékostábla mindenről informál, tökéletesen teszi a dolgát.

A természet sötét oldala

Már fentebb is írtam néhány árnyoldalt a játékok kapcsán, de szeretnék kiemelni néhányat, ami nem annyira szembetűnő. Az Ébredő erdő szellemei sajnos tökéletesen megegyeznek egymással, nincs köztük semmi különbség, egyedül a kinézetük más. A játék ígérete szerint ők a négy évszak (tél, tavasz, nyár, ősz), de az, hogy ezt tudod róluk, sajnos az égvilágon semmit nem ad hozzá, hogy kit választasz. Ugyanazok az induló kártyáik és a játékostábláikban sincs semmi eltérés. Én itt el tudtam volna képzelni valami speciális képességet, de legalább eltérő játékostáblákat. Lehettek volna játékonként változó, teljesíthető alfeladatok is akár.

Ami a Photosynthesis-nél először feltűnhet, az az angol cím. Miért nem lett a magyar keresztségben Fotoszintézis? Szőrszálhasogatás volna? Meglehet. A 4 fa fajta viszont itt is megegyezik, a négy évszak színeiben pompáznak, de szintén csak a grafikában térnek el egymástól. Nincs jelentősége, hogy éppen melyikkel népesíted be az erdőt. A játékostáblák is lehettek volna eltérőek, más pontozással, vagy jöhettek volna időjárás kártyák, eső, szárazság, ilyesmi, hogy egy hangyányival több izgalom és körönkénti eltérés legyen.

Renature - Újjáéledő természet, te drágaság, te! Az angol eredeti címen most lépjünk túl, kapott egy magyar alcímet, örüljünk neki. Ami a legnagyobb fájó pont volt a játékban, az a már említett pontozás! Szerintünk - és itt nyugodtan írhatok többesszámot - finoman fogalmazva is botrányos! Azt még csak-csak megemésztettük volna, hogy növény lehelyezésnél kacifántos a számítás, de az, hogy a játék végén kvázi egy sima gyeppel begyűjthető akár 19 pont, úgy, hogy a terület mondjuk nincs is körbekerítve… az felért egy arcul csapással. Hiszen addig a játék lényegében a területek bekerítéséről szólt! Nem találtunk szavakat, amikor ezzel szembesültünk. Olvastam a szabályban, tudtam, csak nem sejtettem. Feleségem ki is jelentette, hogy eszembe ne jusson ezt a játékot megvenni, mert ő ezzel bizisten nem lesz hajlandó többet játszani, osz’ dominózhatok magamban. Eltelt pár nap, ülepedtek a kedélyek, szépültek az emlékek, megegyeztünk, hogy a játék kap egy második esélyt, de csak akkor, ha egy alternatív, számunkra sokkal logikusabb pontszámítással játsszuk... És láss csodát, a játék sokkal jobban működött! Én azt tanácsolnám, hogy először mindenképp próbáljátok ki az eredeti szabályok szerint, és ne vágjátok oda a falhoz a végelszámolásnál a fél táblát - Laci, ez a mondat csupán a drámai hatás fokozása végett került be -, mert a játék jó, élvezetes, csak előfordulhat, hogy némileg házszabályozásra szorul. Meg amúgy az is lehet, hogy csak velünk nem rezgett Wolfgang Kramer és az Azul atyja, Michael Kiesling gondolkodásmódja. Az viszont kihagyott ziccer, hogy a játékostábla fix és nem kétoldalú. Egy moduláris felépítés nagyban emelte volna a játékban lévő kihívás faktort.

A végére hagytam a Zöldellő mezőket. Azt gondoltad megússza, ugye? Csak mert annyira látszik mögötte az alkotói kedv, szeretet és odaadás? Mert annyira precízen össze van rakva minden porcikája? Vagy mert adtak hozzá egy olyan 12 oldalas Kártyaindex füzetet, amiből annyira jól esik a tudás szomjunkat csillapítani, mint egy hosszú túra után ledobni magunkról a túrabakancsot? Hogy látszólag a készítők tényleg minden apróságra gondoltak? Vagy mert attól - és ezt is csak így a végén árulom el, annak, aki eljutott eme, mondjuk úgy, hosszú cikk végére -, hogy van benne egy nagyon pici “legacy” rész -, a titkos borítékok személyében, amiket hivatalosan csak akkor nyithatsz ki, ha pl. tényleg kimentek a természetbe kirándulni, és láttatok egy vadállatot -, minden felett szemet lehet hunyni? Nos, lényegében igen, simán megtehetném. De mivel ez a játék volt annyira arcátlan, hogy az Ébredő erdő helyett ő került fel a kívánságlistámra, így vele sem tehetek kivételt. A fájdalmam pedig a játék gyártását érinti, és szerény meglátásom szerint a mögötte lévő költséghatékonyságot. Mert mi is található a kártyapaklik hátoldalán? Egy iránytű négy fele. Észak, dél, kelet, nyugat. Mármint, bocsánat, ez áll rajtuk: N(orth), S(outh), E(ast) és W(est). Ami nyilván, ha a játék angolul lenne, fel sem tűnt volna. Zoli, most tényleg ez a legfőbb bajod?, kérdezhetnéd jogosan. Nem, ez önmagában nem lenne annyira zavaró. Csak én sajnos tovább gondoltam, hogy feltehetően egyszerűbb és olcsóbb volt az eredeti paklikat átvenni, változtatás nélkül, mint a magyarítás miatt beüzemelni a gyártósort. Amit viszont pont ebből adódóan érzek óriási hiánynak, hogy nem kerülhettek rá a kártyákra a kártya nevek, mert akkor bizony nem lehetett volna megúszni az új nyomást! Pedig olyan jó lett volna játék során is tanulni egy picit, hogy mi is van az adott kártyán pontosan. Így marad az igen aprócska kártya index kisilabizálása a kártyán, és azok kikeresése a Kártyaindex füzetben. A játék után...

Záró gondolatok

Mind a négy játék teljesen máshogy és máshonnan ragadta meg a természetet, és tette mindezt négy különféle, hol tradícionális, hol egyedi mechanikával. Biztos vagyok benne, hogy valamelyikbe te is beleszeretsz majd!

Remélem a fentiek hűen átadták, hogy nekem milyen élményt nyújtottak és segítenek majd kiválasztani a hozzád legjobban illőt. Szerezz be egyet vagy kettőt a hideg téli estékre! Merülj el a gyönyörű természetben, csodálkozz rá az állatvilágára a szoba melegéből. Tavasszal pedig nyomás kirándulni, szívd magadba az erdők frissességét, töltődj fel, hogy este, az asztal köré gyűlve legyen erőtök folytatni a barangolást!

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál hasonló tematikus tartalmakat, jelezd azt elérhetőségeink bármelyikén.