Társasjáték bolt. Fantasy / Sci-Fi könyvesbolt és antikvárium. Szerepjáték. Terepasztalos játék.

Körülbelül két éve figyeltem fel a játékra Csibu egyik régebbi videójában, amikor még a Kickstarter-kampánya zajlott. Érdekesnek tűnt, de akkor úgy gondoltam, hogy ez is csak egy túlságosan „színes-szagos”, ameritrash társasjáték lesz, ahol a látvány fontosabb, mint a tartalom. Szerencsére tévedtem, bár színes és szagos, de tartalmas is.

A Lovecraft világából táplálkozó kooperatív kalandjáték lenyűgöző látványt nyújt. A részletgazdag, háromdimenziós vonat, a minik és az egyre szaporodó szörnyek különösen hangulatossá teszik a játékot.
A játék igazi erőssége az egymásba kapcsolódó mechanikákban és az ezekből megszülető változatos történetekben rejlik.

A játékosok különleges képességekkel rendelkező nyomozókat alakítanak, akiknek az utasok között rejtőzködő szektatagokat kell leleplezniük, miközben természetfeletti fenyegetésekkel küzdenek, és igyekeznek megakadályozni, hogy a vonat a végzetébe rohanjon.

Miközben az egyik játékos nyomokat gyűjt, a másik szörnyeket próbál feltartóztatni, a harmadik pedig az egyre rosszabb állapotba kerülő utasokat menti. Közben a portálok újabb veszélyeket teremtenek, a vámpír szedi áldozatait, a rituálék előrehaladnak, az erőforrások pedig vészesen fogynak.

A játék egyik legjobb tulajdonsága, hogy folyamatosan nehéz döntések elé állít. Ritkán van elegendő akciónk minden probléma megoldására, ezért nem az a kérdés, hogy mit szeretnénk megtenni, hanem hogy melyik katasztrófát engedhetjük meg magunknak.

Összetett, de átgondolt mechanikák

A játék egyik legérdekesebb eleme a nyomozás. A hat gyanúsított között megbújó szektatagok azonosítása valódi együttműködést és logikus következtetéseket kíván. Nem feltétlenül szükséges minden nyomot felfednünk: néha néhány információ is elegendő ahhoz, hogy kizárásos alapon megtaláljuk a bűnösöket.

Különösen tetszett az utasokkal folytatott beszélgetések megoldása. A készítők ezt egy ötletes, zsákból történő tokenhúzással szimulálják, ami egyszerre teremt bizonytalanságot és izgalmat. Soha nem tudhatjuk biztosan, milyen eredménnyel zárul egy beszélgetés, mikor hagyjuk abba, sikerül-e egyáltalán hasznos információhoz jutnunk.

Számomra ez a játék egyik legélvezetesebb mechanikája lett. Szinte minden körben azt vártam, mikor nyílik végre lehetőségem ismét szóba elegyedni valamelyik utassal. Ritka, amikor egy ilyen egyszerű megoldás ennyire jól képes visszaadni a nyomozás hangulatát.

Az eseménytábla működése szintén nagyszerű ötlet. Az események aktiválását itt is zsákból történő tokenhúzással oldották meg, de úgy, hogy a véletlen mellett a tervezhetőség is szerepet kap. Három különböző eseménytoken előkerülése indítja el az események láncolatát, ami átlagosan minden harmadik-negyedik körben következik be.

A rendszer szépsége, hogy amikor már két különböző tokent látunk az eseménytáblán, tudjuk, hogy közeleg a baj. Így előre felkészülhetünk a várható következményekre, átgondolhatjuk a következő lépéseinket, vagy megpróbálhatjuk megelőzni a legsúlyosabb problémákat.

A bizonytalanság tehát megmarad, de nem érezzük teljesen kiszolgáltatottnak magunkat a szerencsének. Számomra ez az egyik legjobb példája annak, hogyan lehet egy véletlenre épülő mechanikából valódi stratégiai döntési helyzetet teremteni.

A karakterek fejlődése szintén jól sikerült. Az új képességek megszerzése és a meglévők fejlesztése érezhetően befolyásolja a játékot. A különböző nyomozók eltérő stratégiákat támogatnak, így a csapat összetétele sem mellékes.

Különösen tetszik, hogy a játék nem pusztán a szörnyek legyőzéséről szól. Az utasok állapotának kezelése, az esszenciával való gazdálkodás, a vonat sebességének megválasztása és a megfelelően időzített akciók legalább olyan fontosak, mint a harc.

A játék legnagyobb erőssége egyben az egyik gyengesége is: rengeteg egymással összefüggő szabályt kell fejben tartanunk.

Az első néhány parti során könnyű megfeledkezni egy-egy hatásról vagy elveszni az adminisztrációban. A szörnyek aktiválása, az utasok állapotváltozásai, a portálok és a rituálék kezelése komoly figyelmet követel. Az előkészítés sem rövid, az asztali helyigény pedig kifejezetten jelentős.

Emellett két kisebb, de számomra bosszantó problémával is találkoztam.

Az első a miniatűrök azonosíthatósága. Két figura talpának színe nem egyezik meg a hozzájuk tartozó karakterlap színével, ami megnehezíti a gyors beazonosításukat. Egy kis festéssel szerencsére könnyen orvosolható, de egy ilyen gondosan kidolgozott játéknál meglepő figyelmetlenség.

A második az akciók nyomon követése. Egy körben egy főakciót és két alapakciót hajthatunk végre. Ez egyszerűnek hangzik, de miközben megbeszéljük a lehetőségeinket, stratégiát tervezünk, könnyen elveszítjük a fonalat. Vajon már végrehajtottam a főakciómat? Hány alapakcióm maradt?

Erre egy nagyon egyszerű megoldást találtam: három jelölőkockát használunk, kettőt azonos színben az alapakciókhoz, egy harmadikat pedig eltérő színben a főakcióhoz. Minden végrehajtott akció után az akciólapkára helyezzük a megfelelő kockát, így azonnal látható, milyen lehetőségeink maradtak. Apróságnak tűnik, de egy ilyen összetett, sok közös gondolkodást igénylő játéknál meglepően sokat javít a játékélményen.

Szerencsére a kezdeti nehézségek csökkennek, ahogy megismerjük a rendszert. Néhány parti után az események kezelése rutinszerűbbé válik, és egyre inkább a stratégiai döntésekre koncentrálhatunk.

Történetek

Számomra az ilyen típusú játékok egyik legfontosabb mércéje, hogy képesek-e emlékezetes történeteket létrehozni. A Horror on the Orient Express ebben különösen erős.

A különböző rituálék, útvonalak, karakterek és kiegészítők ráadásul komoly változatosságot ígérnek. Az újrajátszhatóság nem pusztán a véletlenen múlik, hanem azon is, hogy mennyire különböző megoldásokat találunk ugyanazokra a problémákra.

Összegzés

A Horror on the Orient Express nem hibátlan játék. Hosszú az előkészítése, összetett a szabályrendszere, és időnként a sok adminisztráció megtörheti a lendületét. Néhány apró használhatósági hiányosság is bosszantó lehet, bár ezek szerencsére könnyen orvosolhatók. Mindezek ellenére egy rendkívül hangulatos, stratégiailag érdekes és tartalmas kooperatív társasjáték.
Legnagyobb erénye, hogy a különféle mechanikák nem öncélúan kerültek egymás mellé. A nyomozás, a harc, karakter fejlődés, varázslatok alkalmazása, az erőforrás-gazdálkodás és az utasok megmentése egyetlen összefüggő rendszert alkot, amely folyamatos feszültséget teremt.
Aki gyors, könnyen tanulható társasjátékot keres, annak aligha ez lesz a megfelelő választás. Aki viszont szereti az összetett kooperatív játékokat, a nehéz döntéseket és a lovecrafti horror nyomasztó hangulatát, annak az Orient Express igazán különleges élményt kínál.

A jelentések szerint ugyanazoktól a gyártási nüanszoktól mérgezett kiadás, mint a játék KS verziója.
A szabályrendszer remek, pillanatok alatt tanulható, és az alapmechanikára bátran mondhatjuk, hogy egyszerű, de nagyszerű.
A kiötlött kalandok is jópofák, illenek a Korongvilágra.

A gyártási minsőég viszont olyan, amit a néhai Sir Terry is kifigurázott volna a regényeiben. Nincs értelme egy pakli kártyát mellékelni a játékhoz, ha vékonyabbak a lapok, mint egy szalvéta. A kockákra a számok teljesen egyenetlenül vannak ráütve, a komponensek vegyes minőségűek. Ezt sajnos muszáj figyelembe venni.

A Thunder Road: Vendetta pont az a játék, ahol az egyszerű szabályok mögött komoly káosz és folyamatos feszültség lapul! Közös tér, ütközések, kemény taktikai döntések, és persze lehet rendesen ki… a másikkal. Itt nem elég gyorsnak lenni, néha az is számít, hogyan teszel keresztbe az ellenfeleidnek. Egyszerű, pörgős, gonoszkodós és kellően feszült – igazi adrenalinbomba az asztalon! Ne várjatok vele kötelező db minden asztalra . ❤️

Jól felépített rendszer, élmény benne játszani és mesélni is.

Gyönyörű játék, elképesztően hangulatos grafikával, de szerencsére a látvány mögött a játékmenet is nagyon erős. Izgalmas, blöffölős, taktikázós és kellően egymással szurkálódós – folyamatosan figyelni kell, mit terveznek a többiek.
Különösen lenyűgöző, hogy mindezt lényegében egyetlen ember, Pablo Clark fejlesztette és illusztrálta. Nagyon egyedi, karakteres játék

Tökéletes a Star Wars Peremvidékhez